Csak szerintem rettentő szánalmas ez a "karrierista" nőtípus?

A multiknál még azt figyeltem meg, hogy ahol újabb generációs a vezetés (jellenzően 40-45 év alattiak), ott jellemzőbb ez, hogy megtöltik a céget egy rakás jól hangzó, de teljesen nélkülözhető munkahellyel. A nyugati tulaj pedig simán belemegy, mert náluk eddig is így működött.

Általában csinálnak egy hangzatos modernizálást a cégnél, mondjuk a kísérőlapok vagy alkatrészrajzok nem papíralapúak, hanem hálózatba kötött munkaállomásokon lehet ezeket kitölteni vagy megnézni. Ahol ilyenbe nem tudnak beleállni, ott a szünetek és a munkaidő másodpercre történő betartatásával foglalkoznak és kimutatják, hogy éves szinten ezzel mondjuk megtakarítanak 5 millió forintot (mert ennyit lógnának el a munkások) és környezetbarátabb, modernebb lesz a cég (kevesebb papír fogy) meg hasonló hangzatos jelmondatok. Persze ha ebből leszámítjuk a számítógép hálózat kiépítését, azt, hogy ezeket üzemeltetni is kell, tehát újabb termelésben nem résztvevő munkahelye(ke)t kell létesíteni, természetesen mindegyiküknek céges autó, mert nem azért tanultak, hogy buszozzanak, akkor már masszívan mínuszos az ilyen emberek jelenléte a cégnél és arról még nem is beszéltem, mikor külön iroda, tárgyaló és hasonló igényeik is vannak, gyakorlatilag a semmire. De ha nulla közeli hozzáadott értékük is van a cég életéhez és a termeléshez, legalább fontosnak érezhetik magukat.

41

Nah, megjöttek a tanulatlan munkások.

Megnyugtatlak. Egy cégnél a fizikai munkások cserélhetők a leggyorsabban és legkönnyebben le.

Es azok is kapnak legkonnyebben munkat. Nincs tobbfordulos allasinterju, meg oneletrajz stb.

Gyere holnap fel 8-ra, oszt hali :)

38F incel

29! 30-as vagyok.

Konkrétan a pénzügy pár ágán kívül bármilyen pozi (customer service, logisztika és beszerzésen van tapasztalatom több multinál és csak a kkv-knál kellett kihajtanom a belemet, multiknál meg láblógatás napi 6-7 órában).

Ha jól értem itt a kérdés az olyanokról szól, akik elvégeztek valamilyen iskolát, sikerült állást találniuk, beülnek egy irodába és onnantól lenéznek mindenkit, aki náluk alacsonyabb végzettségű, miközben ők a saját pozíciójukban csak gyenge átlagosak, viszont ennek ellenére rettentő fontosnak hiszik magukat. Az ilyeneken én is csak nevetni tudok.

Nálam a rátermettség a mérce. Minden területen vannak olyan kihívások, amit iskolában nem tanítanak, nem is lehet és a tankönyvekben sincs leírva. Legyen az varrónő, HR-es, titkárnő, pénzügyes vagy bárki, ha az ilyen kihívásokat kreatívan meg tudja oldani, na az igen. Az már teljesítmény, amit lehet értékelni. Viszont éppen az ilyen emberekre nem jellemző, hogy elszállnának maguktól. Nyilván ismerik a saját értéküket és ha jó tárgyalók, akkor ezt pénzre is tudják váltani.