Hogyan menjek be kínlódás nélkül dolgozni az új munkahelyre?(nem tetszik semmi)
Alapvetően pedig olyan vagyok hogy egy új hely általában kíváncsisággal ambíciókkal izgalommal enyhe megfelelési kényszerrel tölt el. De ez a mostani teljesen más.
Mivel nincs munkám, muszájból elvállaltam, míg nincs jobb.
De kb nincs egy pont, ami tetszene benne.
Diplomával annyit fizetnek mint egy gyári betanítottnak(szakmai min.bér)
Utazgatnom is kell, ezért durván 1,5-2 ora az út oda-vissza, (2x45 perc ha jó a forgalom), tehát 10 órás munka lett belőle.
A kollektíva ilyen magdika jucika csupa nem laza nő.(akik az életben nem lesznek barátok is vagy bármi)
Férfi egy szál se.
Nincs ebédlő, kiskonyhában kell szendvicset majszolni, small talk-kal, prolis az egész
Nem lehetek önmagam sem(jobb a szolid szürkeegér effekt hogy ne nézzenek ki, talán szemüveggel spékelve)
Első napom lesz és élni sincs kedvem szinte ettől
Hogy dobhatnám fel magam hogy legyek már ambíciózus, ügyes okis élettel teli ilyen helyre?
Nem akarom, hogy kisugározzon belőlem a kínlódás.
8-as vagyok.
én értelek, sztem kár magyarázkodnod, mert ezen az oldalon a többség csak azt lesi, mibe tud belekötni.
és nagy eséllyel a saját frusztrációjukat és beleviszik a válaszba, mert ők is xar helyen dolgoznak/dolgoztak.
"Nem barátokat keresek (de miert ne kereshetnék munkahelyen is), de teljesen más egy hozzám hasonloval egyutt csapatban dolgozni is mint teljesen ellentétes emberekkel a maguk frusztrációival."
diploma után rakodó voltam 1 hónapig. fizikai munka volt, ami nem volt könnyű, de nekem is munkatársakkal volt gondom:
55-60 évesek férfiak, akik cigiznek, böfögnek, kiabálnak, és kb. annyit tudnak világról, mint egy gyerek. az irodában a főnököm egy 50 éves frusztrált 100 kg-os nő volt, akinek mindenkivel volt problémája, de főleg azokkal, akik vékonyak voltak és fiatalabbak nála :D
Most azért látom tragikusnak, mert most van ez hogy reggel fel kéne kelni, igy indul a dolog, és kb felkelmi is úgy kelek fel hogy depressziósan szinte, aztán rohanás a bkv-hoz, nehogy lekéssek a minimálbérről amiből meg sem fogok élni, aztán a teljes értelmetlen felesleges small talkozások kb egész nap a szakmain túl, és estetanulás, estepályázgatás és nagy életcélok szövögetése agylefáradva majdnem egy teljesen értelmetlen nap utan asztali kislámpafénynél, és úgy ez az egész összkép.
Hát nekem szánalom.
Arra gondolj, hogy a semminél sokkal jobb ez a munka és közben folyamatosan keress másikat, jobbat!
Érthető, hogy nincs lelkesedésed így, és nem is baj, de tarts ki, gondolj arra, hogy hamarosan úgyis lesz jobb és akkor dobbantasz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!