Elfelejtettük a szülinapjàt, és most büntet minket?

Kolléganő nem írja ki facebookra, mikor van a születésnapja, kimondva sem volt soha. Annyit tudtunk, mi a horoszkópja. Àllítólag ő célozgatott rà, hogy mikor jàr le az okmànya, és onnan tudni kellett volna. Azóta két kolléganő szülinapja meg lett ünnepelve. Mi ketten szoktunk sütni. Mielôtt ő jött volna ide dolgozni, nem szoktuk ünnepelni se a névnapot, se a szülinapot. Nekem magàval a köszöntéssel nincs bajom, valóban kedves gesztus.

Talàn engem kedvelt a legjobban, titokban névnapomra kaptam ajàndêkot tőle, sokat telefonàltunk is, töltöttünk együtt időt. Majd a múlt héten letetemtett, hogy tőle soha senki nem fog kapni semmit, mert az ő szülinapjàt elfelejtettük. Mindenkivel beszél, csak velem nem. Olyan b.unkó lett, hogy köszönni is alig akar, direkt szemétkedik, és làtvànyosan utàl. Kiderült, kb egy hónapja volt neki, én akkor pont szabadsàgon voltam, utàna pedig egyedül dolgoztam, 100fele àlltak a gondolataim, a csalàdomban is gondok vannak, màr néha a nevemet se tudnàm hirtelen, nagyon le voltam strapàlva. Egész évben egyszer voltam egy hét szabadsàgon csak. Teljesen ki vagyok merülve, és ezt ő tudja a legjobban.

Értem én, hogy nem figyeltünk oda, de ez szerintem ez a viselkedés, hogy akkor csenddel meg hisztivel meg szemétkedéssel büntet, màr sok. Ràadàsul pszichológus.

Az elején még gondolkoztam rajt, hogy odamegyek hozzà megbeszélni, de làtva ezt a viselkedést, màr nem akarok, sőt... Én màr bocsànatot kértem, ha szerinte nekem ő nem elég fontos, vagy nem bizonyítottam be hónapok alatt, hogy kedvelem, stb, akkor nagyon sajnàlom. Azt hittem a baràtsàgunk többet ér, de ezek szerint a sajàt hisztije fontosabb.

Nagyon szànalmasnak tartom, és nemhogy megenyhülne, egyre gàzabb az egész...