Ha vki nem vágyik vezetővé kinevezésre mhelyén, mennyire valószínű, hogy nem álmai munkahelyén/szakmájában van?

Én álmaim hivatásában töltöttem az életemet nyugdíjas koromig, de fel sem merült bennem, hogy vezető legyek.

Semmi ambícióm nem volt plusz gondokat a nyakamba venni. Boldogan elvoltam a szakmámban.

Munkakör és terület, szakma függő is a dolog. Nem feltétlenül az a kérdés, hogy főnök vagy nem főnök valaki. Egy csomó féle szakértői feladatkörbe is tovább lehet fejlődni, nem feltétlenül csak az jelenthet előrelépést, hogy főnök vagy és másokat irányítasz. Bár előbb-utóbb általában elkerülhetetlenné válik a legtöbb helyen.

Magyarországon kimondottan divat, hogy "merjünk kicsik lenni", ne vágyjunk többre, mint ami van. Vannak, akik ezt kimondottan jó szemmel is nézik, de messze nem mindenki és ez sem alaptalan.

Ha valaki jól végzi a munkáját és nem akar többet annál, mint amit csinál, az nem feltétlenül probléma. Viszont nem túl valószínű, hogy valaki évtizedek alatt sem fog ráunni, belefásulni, hogy mindig ugyanazt ugyanúgy csinálja. A megszokásokkal elég könnyen jár együtt a belefásulás, kiégés és a rutinszerűvé váló hibák is. Ha valaki semmiben nem fejlődik, akkor jó eséllyel egy idő után már nem fogja ugyanolyan jól végezni a munkáját - ezt viszont általában belátni sem szokták arra hivatkozva, hogy "dehát én már mióta ugyanígy csinálom".

Aki hosszú évek, vagy akár évtizedek alatt sem lép tovább a kezdő szintű pozícióból, az jó eséllyel a rá bízott munkát sem végzi el olyan magas szinten, mert nem képes/akar fejlődni. És egy kezdő szintű munkakörrel járó fizetés, meg az abból eredő nyugdíj vajon mire lesz elég, ha az életvitele már nem kezdő szintű, csak a munkája?

30-50 éve még általános trend volt, hogy abból a munkakörből mész nyugdíjba, ahol elkezdtél dolgozni és az volt extra ambíció, hogyha akartál előléptetést, főnökké válni, fejlődni. A pályaváltás meg jóformán szitokszó volt.

Viszont a mai világ irtó gyorsan változik. Egy csomó olyan munkakör van, ami nemhogy 20-30 éve, de még 5-10 éve se létezett. Ugyanígy roham tempóval tűnnek el a régebbi szakmák és munkakörök. Akik ezeket a régi munkaköröket, pláne a régi módon űzték egyre kevésbé alkalmazhatók tanulás és fejlődés nélkül.

Aki annyira nem képes/hajlandó követni a változásokat, hogy néhány év alatt egy magasabb pozícióba jusson, az jó eséllyel az iparági, technológiai és egyéb változások lekövetésére sem képes/alkalmas.

Aki nem képes/alkalmas/akar fejlődni, azt miért akarja egy új munkahely alkalmazni, ha egyszer látszik, hogy az előző helyen se fejlődött semmit? Miért remélhetnék, hogy náluk majd fog alkalmazkodni, változni, tanulni?

A mai gyorsan változó világban sokkal nagyobb érték az összetett, többrétű szakértelem, mint az, hogy valaki egy valamihez ért. Különösen a különböző szakmák határterületeire van egyre nagyobb szükség, mert egyre több minden áll kapcsolatban egymással. Aki több féle dologhoz ért és ezek határterületeit képes jól kezelni, az sokkal jobban tud érvényesülni, mint aki csak egy valamihez ért és nem is nyitott más új tudásra.

Lehetsz remek autószerelő, de ha az elektronikához egyáltalán nem értesz, akkor a mai agyon automatizált, elektronikával vezérelt autókkal már nem tudsz mit kezdeni. Márpedig elektronika egyre több van az autókban. Vagy fejlődsz a technikával és azok követelményeivel, vagy egy idő után a technika átlép rajtad és feleslegessé válik a tudásod, mert ma már egyre kevésbé vannak elektronika nélküli autók és így azok szerelésére is egyre kevésbé van szükség, igény és pénz is.

Az emberek vezetése összetett dolog. Valóban többlet tudást, készséget igényel. Viszont az emberek, csoportok vezetése ugyanúgy tanulható, mint bármilyen más szakma.

Attól, hogy valaki ambiciózus, netán hatalomra vágyik és akar vezető lenni, még nem lesz belőle szükség szerűen jó főnök - sőt. Egy jó szakemberből, akiben van némi ész és empátia sokkal jobb főnök lehet, ha van benne annyi alázat, hogy foglalkozik vele és beletanul a vezetésbe, mint a becsvágyó, de emberileg alkalmatlan, de főnökösködni akaró emberekből. Az értelmes és rendes emberek pedig maguknak és másoknak is hatalmas szívességet tesznek vele, ha beletanulnak, hogyan kell jól vezetni az embereket és ezzel példát mutatnak és mércét támasztanak mások számára is, ahelyett, hogy átengedik azoknak, akik akarják, de tenni már nem biztos, hogy akarnak érte.