Mi az ami elsőre látszólag nem problémás, de aztán sorra red flagnek bizonyul egy munkahely esetében? 🚩🚩🚩

Én mondjuk a munkaruhat szeretem. Legalább a béna kis fizumbol nem kell munkabajaros ruhákra koltenem.

Red flags: gyökér kiszámíthatatlan főnök, akinek a hangulatatol függően dől el hogy aznap lealaz vagy normálisan szól hozzád.

A betanitas alatt ha rosszul csinálsz valamit egyszer is, alazgatas, coccoges türelmetlenkedes, annak elvárása hogy mindent rutinból nyomj, mintha te is egy éve ott dolgoznal.

- Ha van egy-két old-timer a munkahelyen rajtuk kívül azonban folyamatosan cserélödik a társaság: valószínüleg minden munkát az újak nyakába sóznak, miközben ök basáskodnak, furakodás megy ezerrel.

- Flexibilis munkabeosztás: legyél 24/7 elérhetö, persze plusz pénz nélkül, ugorj be a szabadnapodon, ünnepnapokon.

- Ha egy hirdetés hosszabb ideje fennt van, illetve újra meg újra felkerül, nem tudják a poziciót betölteni, annak mindig megvan az oka.

Sziasztok!

Jó és izgi ez a téma:) Az én red flagjeim:

- amikor az álláshirdetésben a bejelentett munkaviszonyt az előnyök közt sorolják fel (már írom is alá a szerződést! Jah,nem :) )

- további baromságok a "mit kínálunk?" Rovatban: ingyen kávé, ingyen víz, ingyen gyümölcs, csocsó (nekem ezek sosem tettek vonzóvá egy céget)

- A "dinamikusan fejlődő" és a "fiatalos, lendületes csapat" kifejezések is olyan klisések, mintha nem tudnának mit írni, csak legyen meg a karakterszám. Dolgoztam amúgy ilyen helyen, és azóta tovább is görgetek,ha ezeket látom a hirdetésben.

- Amikor a főnökre nem lehet számítani. (Been there, done that.)

Ismerősöm számára az volt red flag, hogy az új helyen a kollégái állandóan káromkodtak. Irodai, szellemi munka volt ez. Nincs ellene a trágár beszédnek ő sem a megfelelő kontextusban, de egy munkahelyen 0-24-ben ezt hallgatni nem kellemes. Engem is zavarna valószínűleg.

- Mikor a világ leg természetesebb dolgának veszik a mondatot, hogy "Bejelentés 4 órában, hogy legyen TB..."

- Mikor a kieső embert a szabadnaposokkal kell pótólni. (Ez leginkább H-V 12 órás munkáknál gyakori)

- Mikor hallom, hogy "200-220 óra a munkaidő, plussz még túlóra szokott lenni, de ez gondolom nem jelent gondot, mivel ki van fizetve..." (Börtönőröknél pl a 300 óra teljesen alap, csak pislogtam, hogy ezmiafsz)

- Fizetési igény... az dióhéjban annyit jelent, hogy vagy mondod a bérminimumot, és annyit fogsz keresni, vagy ha többet mondasz, vissza se hívnak.

- Mikor semmi nem indokolja az álló munkát, de mégis ragaszkodnak hozzá "Mert csak!".

Van még egy csomó ilyen, most hirtelen ezek jutottak eszembe.

Ami személyes tapasztalat:

- feszt' panaszkodó, életunt munkatársak, több is... azt hittem, ez a dolgozó társadalom sajátossága, hogy mindenki panaszkodik, csak azért, mert munka... de látom azt, hogyha egy munkahelyen sok a panasz, az azért a munkahelyről is elmond dolgokat

- ilyen már-már karikatúraszerűen nagydumás, magabiztos dumagép felsővezetők... jó, van kivétel, de a többség ezek közül a dilettáns bullshitbajnok kategória, aki azért jutott fel, oda, ahova, mert el tudta magát adni, nem azért, mert kompetens lenne

- ahol mindenki úgy tesz, mintha egy nagy család lenne a cég, főleg ha konkrétan el is hangzik ez a mondat vezetőktől... akkor borítékolható, hogy ez egy diszfunkcionális család max., ahol a szülő azzal fenyegeti a gyereket, hogy "ameddig eltartalak, addig azt teszed, amit mondok" meg ahol érzelmileg lehet zsarolni a munkavállalót, hogy "de hát olyan jól megvagyunk / szémítunk rád / nem a cég érdeke az első neked?"... kb. hasonló a sztori a nagyon közvetlen, nagyon bratyizós főnökkel, aki úgy tesz, mintha a haverod lenne... az elején, főleg ha fiatal vagy, még imponáló is lehet, hogy "jaj, nem vaskalapos, lehet vele viccelődni, nem ilyen főnökösködő"... aztán ott állsz egy teljesítményértékelés után, ahol a kapcsolatotokra hivatkozva vernyog azon a főnök, hogy miért nem teljesítetted túl a kötelezőt... vagy amikor elkezd tolakodó lenni, és belepofázni a magánéletedbe, abba, hogy mit eszel ebédre, mit iszol napközben, hova mész kirándulni szabadidődben és társai

- betartandó szabályok, egzakt teljesítményértékelés hiánya... eleinte tök bulinak tűnhet, hogy jaj, akkor biztos nincs basáskodás, nem karótnyeltek stb... de a cégén az összes ilyen hely full káosz... fizetésemelés lutri, kivételezés a haverokkal (és ugye nincs bizonyíték a teljesítményre, nincs visszajelzés-gyűjtés a többi kollégától, nincs egy büdös irányszám sem), a visszaélések melegágya az egész

- ennek ellentéte is intő jel, a borzalmasan idegölő mikromenedzselés... főleg ha vki pályakezdő, azt hiheti, normális az, ha folyton a nyakában lihegnek és minden lépését / kattintását hatvanszor kielemzik és minden percben elszámoltatják... de ez messze nem normális dolog

- azok a "hű, de trendi" modern irodák, cégek, ahol azzal próbálják meg becsalogatni a munkavállalókat, hogy "fiatalos, trendi csapat vagyunk", és olyan munkahelyi "pluszok" vannak általában / vannak felsorolva az álláshirdetésben és az interjúkon, mint csocsóasztal, munka utáni összejövetelek, heti 1 nap ingyen gyümölcs és társai... ahol ezekkel kell reklámozni a céget, ott vagy a fizu kritikán aluli (és / vagy az egyéb juttatások), vagy ott dolgozni kizsigerelő és totál szívás.

(egyébként a mostani munkahelyemen is volt covid előtt, amíg jobb volt az anyagi helyzet, ilyen plusz juttatás, de soha nem ezzel próbáltak meg senkit becsalni, és a fizetések mindig korrektek voltak... na ez a nem mindegy)

- ahol arányokban rohadt sok a diák (ezt most nem ilyen betanított munkákra értem, hanem irodai munkára) - első látásra "jaj, de jó, milyen sok lehetőséget adnak diákoknak tapasztalatszerzeésre"... gyakorlatilag meg spúr a cég, és a munka oroszlánrészét full tapasztalatlan emberek végzik, a fontos lépéseket is... aki meg elég tapasztalt, az elmegy, mert nem fizetik meg rendesen

- rengeteg szervezett irodán kívüli közös tevékenység - itt most nem azt értem, ahol spontán kialakulnak baráti társaságok, akik elmennek bulizni... hanem a menedzserek által szervezett "lazulások", amik olyan kötelezően ajánlott jellegűek... akkor megy a kóstolgatás rendesen később, ha nem akarsz elmenni rájuk, főleg munkaidőn kívül, megkapod, hogy nem vagy csapatszellemű, erre hivatkozva nem kapsz fizetésemelést, és azt akarják, hogy még a szabadidőd is a cégre legyen áldozva

(évi 1 csapatépítő, főleg ha nem ismered a cég nagy részét, nem az ördögtől való, de havi vagy annál gyakoribb ilyen-olyan programok... Isten ments...)

- baromi szigorú dresscode olyan munkakörökben, ahol nem kell ügyfelekkel beszélni... mondom ezt úgy, hogy én kifejezetten szeretek smart és smart casual ruhákba bújni... de back office munkákban, meg front office munkákban olyan napokon, amikor nem megy az ember ügyféllel tárgyalni, mi értelme van annak, hogy takkra meg legyen határozva, milyen felső, alsó legyen rajtad, hány centis szoknya, milyen sarkú cipő...

meg a végére egy személyes probléma:

a növényekkel telerakott munkaállomások / irodák... hajlamosak ilyen tereknél a munkaadók úgy tenni, hogy az érted / miattad van, aztán kiakadni, ha nem vagy hajlandó a növények locsolásával foglalkozni, ha te nem vagy egy "növényes" típus... az a durva, hogy több ismerőssel együtt legalább 7-8 ilyen példát tudtunk mondani különböző munkahelyekről.

Nálam:

- rugalmatlanság, kommunista rendszer. (Mélyhangon az ukáz: "7 re pontban be kell jonni, leül és du 4 ig fel sem áll")

- keserű negatív, prolikhoz szokott proli főnök

- teljesítmény orientált bér, ahonnan bármikor kirúgnak, ügyfélkvalifikációs, üzletkötős, ingatlanos, biztosítós

- nem érdekli őket a diplomád, azaz diplomas munkakörre vesznek fel, de bejelentenek hivatalosan egy érettségis adminisztrátornak, hogy ne kelljen siplomas bért fizetni. Vagy be se jelentenek 8 ba, feketéznek, a diák a fénymásolásért annyit kap mint te aki 5 éve ott dolgozol és bőven magasabb kaliberű munkát vwgzel csak épp 5 évvel ezelőtti bérezés alapján elenyésző éves emelésekkel, stb stb

- főnökkel kellene utazgatni pl előadásokra, szakmai képzésekre, vagy bármilyen módon is de munkán kívül is személyes kapcsolatot ápolni.(egy főnökkel se akarok bratyizni haverkodni de formularis bájcsevegéseket sem)

- kötelező csapatépítő tréningek vannak, szulinapi ünneplések, karácsonyi/évzárói összejövetelek, pofavizit, wellnes partyk kollegákkal olyan helyeken ahol mindenki fúr, utál, irigyel mindenkit és pletykázás megy sznobizmus, tehát az alja körökkel.

- nem nyugdíjas állás, hanem alkalmi

- nem vagy fontos, konnyen pótolható a munkaköröd sok mással, konnyen találnak abba a pozícióba embert

- pofára megy a kiválasztás, azaz minél barátságosabb vagy, annál könnyebben bekerülsz, tehát nem azt nézik hogy az asztalra milywn tudást tudsz letenni, hanem FŐ az hogy családias a légkör a cégnél. (Egy ilyen cégnél interjun kapásbol reagáltam erre, hogy én pont ezt szeretném kizárni egy munkahelyen, a magánjellegű kapcsolódásokat, nálam alap az hogy a szakmai kapcsolatoknak legyen minősége) de ott betett már az is hogy este 17 ig kell lenni. Na mindegy.

Ez a növényezés engem is kicsinál.

Persze hogy arra bízzák a locsolást ápolást, aki mellette dolgozik. És ha állandoan kipusztulnak, még le is vagyok cseszve.

Meg felaggatják díszekkel karácsonyra az irodámat, csupa szeretetből, én meg aztan szedhetem le. Legutóbb én ott is hagytam nyárig is a sz.rokat. többet nem díszítettek nálam.