Hogyan tudnám végre túltenni magam egy munkahelyi kudarcon? Kirúgáson?

Köszi a sok választ, támogatást, megpróbálok egy kommentben mindenkinek válaszolni. Részleteket nem merek elárulni, mert a szerződésben aláírtam azt is hogy nem adhatok ki belső dolgokat. Nem tudom ez érvényes-e még a kirúgás után is. Amúgy sem fair lejáratni egyetlen multit sem, mert vannak pozitívumai is. Főképp amire hivatkoztak, hogy nem tudok beilleszkedni, csapatban dolgozni. Sajnos ez igaz is volt, éreztem én is magamon, tehát ha nem küldtek volna el, akkor lehet én mondok fel pár nap múlva, mert nem bírtam lelkileg. Észrevettem a hibáimat, de közben meg azt is éreztem, hogy csak egy kicsit több idő kellett volna nekem mint másoknak. Én sokáig, kb. 15 évig a magam ura voltam mint vállalkozó, és elszoktam mindettől. A kötött munkarendtől és a csapatmunkától. Közben arra is rájöttem, hogy szociofóbiás vagyok. Ezt már korábban is éreztem, de azt hittem hogy ez csak az utóbbi életvitelem miatt van, és elmúlik hamar ha társaságba kerülök. Sajnos nem hogy javult volna, hanem rosszabb lett. Most még jobban elzárkózok és még mindig vitatkozok az agyamban, hogy mit hibáztam, és ők mit hibáztak, mert azért hozzá kell tennem, ők sem voltak túl segítőkészek. Első perctől kirekesztve éreztem magam, mert kicsit félrehúzódóbb voltam. Szóval tisztában vagyok a dolgokkal, csak szeretném már elengedni.

9/9. Én nem hibáztatom akivel tárgyaltam, mert én az állásinterjúkon mindig a legjobb formámat hozom. Mondta is, hogy azért vesz fel, mert kedves, mosolygós vagyok és neki ilyen emberek kellenek. Aztán napról napra meglepődtem, hogy a kollégák egyáltalán nem kedvesek, embergyűlölők, és mindig azt szidják aki épp nincs ott. Így aztán már a továbbiakban nem volt kedvem mosolyogni. Egy napmeglepő módon megláttam hogy kiírtak egy nap pihenőnapra, pedig eredetileg nem volt esedékes, de én örültem neki. Szerintem aznap beszéltek ki a meetingen, és akkor már meghozták a döntést. Azért még a következő napot hagyták végig dolgozni, és rajtam kívül már szerintem mindenki tudta. Épp aznap csináltam először egyedül, önállóan a munkámat kíséret nélkül, én kértem, de kiderült hogy ők is így gondolták, hogy most már önállóan csináljam. Természetesen hibáztam is egyet, de ez olyan hiba volt amit már mindannyiuk elkövetett, de ők csak egy ejnyebejnyét kaptak. A délutáni meetingen a főnök csapat félre hívott egy külön irodába, és akkor már tudtam miért. Azt a bizonyos hibát már csak amolyan mellékesen említette meg, hogy még is hivatkozzon valamire, és ebből is érzem hogy leginkább a személyiségemmel volt a baj, épp ezért szorongok most, hogy tényleg ilyen vagyok, vagy csak ők hozták ki belőlem? Mert így már félve merek neki indulni bárminek is. Igazad van, nem ez való nekem, bár azt éreztem hogy ha kapok még egy napot önállóan, akkor már mindent tudtam volna. Csak sajnos az első (egyben utolsó) önálló napomon derült ki, hogy nem mondtak el mindent, szerintem a következő nap már ment volna hiba nélkül. Elnézést hogy csak ilyen sejtelmesen fogalmazok a munkáról. Valaki azt írta beszéljem ki, most akkor meg is tettem és nem is :-) Sokat segít amiket írtok, talán lassan eljutok az elengedés felé.