Mit gondolnának egy olyan kollégáról aki nem beszél és nem nevet?

Annyi minden lehet - magánéleti gondjai vannak, depressziós, autista, szorong, más humora van, nehezen találja meg a közös hangot az emberekkel, munkára koncentrál, nem szeretik ha megzavarják..stb

Az nem tudom milyen logika alapján jött ki, hogy pl önelégült, mert az önelégült ember nem így szokott viselkedni. Akkor már inkább magánakvaló. De teljesen mindegy, az ha belérúgnak egyet nem fog javítani a helyzeten, sőt csak ront.

Azt még megértem, hogy nem egy kellemes társaság. A munkáját elvégzi? Mert ha igen, akkor végülis nem zavar sok vizet, lehet ő is annak örülne legjobban ha mindenki levegőnek nézné, es nem azzal foglalkozna, hogy ki hogy viselkedik.

Persze ez nem vonatkozik arra, hogyha munkavégzéshez se hajlandó elvégezni szükséges kommunikációt.

Figyelj ennek hosszútávon nem lesz jó vége. Régebben én is hasonló voltam, de megtanultam, h ez nem jó út, a próbaidőm lejárta előtt kirugtak, azzal a címszóval, h nem tudtam beilleszkedni a csapatba és nem vagyok csapatjátékos. A munkámat egyébként mindig dicsérték, az első 2 hét után már hiba se volt benne. Volt egy másik csaj, aki előttem pár nappal kezdett, na ő egy csomó hibát csinált, egyszer még a gépet is elb@szta és miatta állt 4 órát a műszak. Viszont beszédes volt és megszerették és ő így maradhatott a próbaidő után. Álmomban se gondoltam volna, h engem kiraknak ez a nyomi csaj meg maradhat...

Úgyhogy beszélni kell a kollégákkal, nevetni a viccesen meg a többi, mert szívás lesz a végén.