Mi a véleményetek az olyan dolgozókról, akik a főnök távollétében lázadoznak meg kritizálják, viszont szemtől szemben meg sem mernek nyikkani ellene?

NEM TROLLKÉRDÉS!

Vendéglátóiparban dolgozva többször is dolgoztam már együtt ilyenekkel. Például egy hajtós étteremben az egyik kolléga nyomta nekem a dumát, hogy ő aztán nem maradna bent hirtelen túlórázni, meg heti hét napot sem dolgozna, hiába kérnék. Ehhez képest, amikor tényleg konkrétan ezekre kérte a főnök, alázatosan ugrott a szóra. Én bizony nem, úgyszintén így voltam a túlórázással meg az extra munkanapozással, de én nem is maradtam bent. Igaz, később jelentős részben emiatt küldtek el, de nem érdekelt. A kollégára annyiból voltam zabos, hogy az ő csicskulása miatt tőlem is elvárta volna a főnök ugyanazt.

A másik kollégatípus, ilyennel gyárban és vendéglátóiparban is találkoztam: Nekem bőszen nyomta, hogyha vele kiabálni merne a főnök, vagy akárcsak modortalanul beszélni, akkor szanaszéjjel osztaná, meg megfejelné, ésatöbbi. De amikor élesben megtörtént, megszeppenve tűrte, hogy a főnök ordenáré stílusban leugassa.

Mégis mire jó ez a nagyszájúskodás?