Miért van az, hogy konkrétan diákok jobb munkaérők és vezetők, mint az igazi dolgozó emberek?

Én azt veszem észre, hogy szarnak bele mindenbe, feszegetik a határokat, hogy meddig lehet elmenni amiért még nem rúgják ki őket. De ha ki is rúgják őket tök mind egy, mert adókedvezménnyel elmennek bárhova, és többet fognak kapni, mint akik ott vannak csomó év tapasztalattal.

Én 35 évesen kerültem be először ilyen közegbe ahol kivétel nélkul csak fiatalok voltak. Talan a nagyvezeto lehetett annyi kb mint én. Szóval én voltam az öreg közöttük. Azt kell h mondjam h nagyon jól ereztem magam közöttük. Pezsgett az iroda. Egytől egyig jó kedélyű összekovácsolt csapat volt. Lelkesek fiatalok voltak akiknek csak úgy porgott a kezuk a billentyűzeten, pillanatok alatt oldottak meg feladatokat, hatékonyak precízek s gyorsak voltak. Tematikusan volt felépítve minden s működtek a dolgok. Nem voltak feluletesek se trehányak nagyon is pontosak s precízek voltak. S ami fontos h egymast lelkesítették. A főnök minden reggel osszehívott mindenkit az elért eredmenyekről s a kitűzendő feladatokról, a feladatok megoldását különböző ösztönzőkkel érte el. Aki ma jó lesz az kap ma egy pizzát. Aki a héten ügyes kap egy masszázst. Ha ugyesek vtok megyunk péntek este bowlingozni stb. Félévente voltak prémiumok. Volt gyümölcsnap stb. Nem fikázta senki a másikat nem tett alá ez előírás is volt h a csapat egyutt tudjon dolgozni a kozos projecteken. Az ember ha bekerul egy ilyen kozegbe legyen bármennyi idos is önkéntelenűl felveszi a ritmust / persze bizonyos korig/s azt a temperamentumot/ a mai generáció már egészen másképp dolgozik es gondolkodik.Az idosebb dolgozo már fejlodes képtelen röghöz köti magát s nem fogadja el h ezt lehet másképp is. A mai generáció célja a munkahelyeken h hogyan lehet minél hatékonyabban nem túlbonyolítva a legrovidebb ido alatt megoldani a feladatokat./ lasd 18-45 kozott/

A mai 45 év alatti korosztály már az uj rendszerbe kezdte el építeni a karrierjét. A nyugati munkahelyi kultúra a nagy nemzetkozi cégek bevonulásával a 2000es évek elejétől kezdve egészen más kultúrába kerültek bele. A digitalizáció megjelenése még jobban rá tett erre. A fő piorítás a hatékonyság s az idő. Persze lehet azt mondani hogy az idosebb generáció precízebb pontosabb, sok esetben tegyük fel h ez így is van. A fiatalt az elért eredmények érdeklik s a részletek idegesítik. Mindent a gépbe, rendszerekbe,akar megtalálni, kapkod ugrál s sokuknak feluletes a tudasa. Csak a cél érdekli. Rengeteg információ befogadasara képesek viszont abba nem mélyulnek bele így nem marad meg bennuk a tudás. Idő és idő mindent gyorsan rögtön azonnal. Mert már ebbe a világba csöppentek bele fiatal pályakezdőként is. Míg egy éretebb idősebb dolgozó már fel tudja állítani a piorítást s tud gazdálkodni az energiájával,s nem akar mindent mindenáron befogadni s megcsinálni. Viszont amit megtanult azt felsofokon űzi. Tud határokat szabni s nem vállal el mindent mindenáron mert annak köztudottan soha nincs jó vége. Nem egy tehetseges fiatal kezdo vezető felsűlt a magára vállalt terhek miatt..h na majd ő megmutatja. Ugyanígy dolgozó is. Egy dologba teljesíts de abba nagyon jó legyél. Ezért kellene több generációnak össze dolgoznia az idosebb megtanítja az alaposságra pontosságra a fiatalabbat, a fiatal meg visz egy kis lelkességet meg digitális tudást az idősebbe. A masik a mai generációnak mar nincs főnöke. Az ő szótárukba a főnok szó nem létezik. Helyette mentor, vezeto kifejezest használnak s a hierarchia sem működik náluk. Kozel sem övezi olyan tisztelet a vezetoket a fiatalok részérol mint mondjuk 30 éve. Ahogy a tanárokat sem. Szóval ennek fényében tudni kell minden korosztálynak elfogadnia a másikat s egyuttmukodnie h senkit ne érjen hátrány pusztán az életkora miatt.

Ez azért nagyon szakma és szakterület függő. Jellemzően a kreatívabb szakmákban kevesebb előírást kell betartani, itt lehet lazábban, pörgősebben, rugalmasabban dolgozni, egy tervező és kivitelező irodában, mint ahol én is dolgozom, sokkal inkább elvárt a pontosság, jogszabályok és előírások ismerete és betartása, mert a hiba, pl. rossz tervezés miatti gázvezeték átvágása költséges és veszélyes helyzeteket okozhat vagy akár munkahelyi balesetek miatt emberek életébe, testi épségébe kerülhet. Mi sokkal szigorúbb keretek közé vagyunk szorítva, mint például egy weblap vagy arculat tervező vagy programfejlesztő.

Hmmm azért a fiatalság mellett , ott van még a kezdeti lelkesedés és megfelelési kényszer. 25 éves kor felett a legtöbb esetben ezek már eltűnnek . Mindenki hozza a minimum elvárt szintet és pont. Minden esetre én ezt látom .

Sajnos sok esetben pedig nevelni kell, főleg a nagyon zsenge korú pályakezdőt aki épp hogy kiesett az iskolapadból.A vezető se viccből meg hatalmaskodas miatt osztja sokszor az agyakat, hanem mert kénytelen így tenni ha már a szulok s az iskola nem nevelte meg h egy társadalmi munkahelyi kozossegben hogyan kell viselkedni. A vezetőknek is van emellett épp elég feladata s nem az h a munkaido alatt azt lesse h kolléga épp körmöt reszel, tik tok videózik stb, a munka meg áll az asztalon s erre rá tesz a szemtelen modortalan stílus is, hisz ma már a tanárokkal is úgy viselkednek h nonszensz. Lehet h jóval nagyobb s fejlettebb tudással képeségekkel rendelkezik egy huszas évei elején járó fiatal, ami tök jól jöhet egy cégnek viszont a stílus a lecarom, flegma stílus brutto 500ért kicsit idegesítő. Idősebb dolgozók panaszkodnak h milyen viselkedést engednek meg maguknak. Nem viccelek volt olyan hely ahol a kedves szulo telefonált be a ceghez a főnököt leosztva h a gyerekével hogy van bánva s h feljelenti a céget stb. Felhaborito. En is voltam pályakezdo s vhogy sosem volt velem gond. Tudtam hallgatni s tisztelni a masikat, tudtam h ez munkahely s nem a kocsma. Ahogy a velem egykorú kollegaim is. Felelossegteljesen végeztuk a munkákat. Nem masnaposan, meg kiutottem magam nem megyek dolgozni féle indokokkal nem mentem, közbe meg helyetesítheti a masik kolléga. S ha mindez nem elég még ők fenyegetőznek hogy akkor felállnak s holnap már masik helyuk lesz🙂a mai palyakezdok flegmák s nagyképuek sajnos, tisztelet a kivételnek.