Felmondanátok az alábbi helyzetben?

Pénzügy és számvitel végzettségem van (lesz, BCE), most abszolváltam az egyetemen, a következő félévben a szakdolgozatomat kell már "csak" befejeznem, amit most sajnos nem tudtam, mert a konzulensemnek irreális elvárásai voltak (msc szintű matekot várt el), ezért konzulenst váltok ősszel és mással fejezem be. Április óta dolgozom főállásban olyan területen, ahol más korábban 7 hónapig dolgoztam. Akkor sem voltam oda tőle, de azért sokszor még tudtam élvezni is, ezért döntöttem úgy, mikor eljöttem onnan, hogy ezen a területen folytatnám. Rossz döntés volt, egyrészt meguntam, és hihetetlenül unalmasnak találom már ezt. Másfelől ezen az új mukahelyen egyszerűen napokig nincs semmi munkám... ha homeofficeolok, akkor még jobb a helyzet, mert otthon tudok legalább takarítani, edzeni, főzni, és nem unatkozom, de itt az irodában ülni és heti több tíz órát unatkozni, már sok. Kiolvasom az internetet, tanulok (ha nem túl feltűnő), egy idő után már nem tudom, mit csinálhatnék itt. Előző munkahelyem a másik véglet volt (ezért is jöttem el onnan), ott 12 órákat dolgoztam túlóra nélkül. Az teljesen kizsigerelt, de mégis rövidebbnek éreztem az ottani 12 óra munkát, mint itt a 8 óra unatkozást. Valami arany középút jól jönne, ahol van is munka, de mégsem ez a napi 12 órás végeláthatatlan mennyiség.. főnökkel, senior kollegákat kerestem már, hogy adjanak munkát, mert van időm, de úgy nem nagyon tudtak mit adni, max ilyen nagyon pici, rövid feladatokat, amiket kipörgettem 1-2 óra alatt... látom, hogy más kollegák is neteznek, telefont nyomkodnak, tehát valószínűleg másoknak sincs túl sok, amiből tudnának nekem delegálni.

Egyszerűen felemészt ez az unalom, jobban lefáraszt, mintha pörögnék, sikerek érnének. Teljesen kezd kiégetni a helyzet... hetek óta ez van, pedig elvileg itt ez a "busy" időszak - adó terület.

Jó lenne felmondani, de a fizetés nagyon jó, illetve pl. anya szerint örülnöm kéne annak, hogy ez egy nyugis munkahely és tudok mellette szakdolgozatot írni (bár már a nagy része megvan)... nagyon le akar róla beszélni, de közben felrobbanok, annyira unatkozom... egyszerűen telnek a napok, hetek és mintha az energiámat, időmet dobnám ki a kukába minden nap, feleslegesnek érzem azt, hogy élek, hogy felkelek és bejövök, ülök itt, mint egy darab sz... önértékelésemre sincs jó hatással ez, mert minden nap azt élem át, hogy nincs értelme a napomnak, nekem, semminek...

Mit tennétek a helyemben? Nyilván a fizu jó, nyugi van tényleg... de közben unalom...