Miért van ez a különbség fiatal és idősebb alkalmazottak között?

Gyakran eleve azért vesznek fel valakit, mert a régi dolgozó már ki szeretne lépni, csak ugye neki is van felmondási ideje. Annyire tele van már mindene a munkával, amit már csukott szemmel is képes megcsinálni, hogy már semmi türelme nincs az újoncok felé. Az újak mindig másképp csinálnak valamit, hol jól, hol rosszul és ez zavarja azt a beállt, megszokott állapotot, amit eddig megszoktak.

Nekem nem túl sok munkahelyem volt az elmúlt 35 évben, mert mindig próbáltam először beilleszkedni, majd utána javítani úgy a helyzeten, hogy valahogy kiemelkedjek valamivel. Ez az esetek többségében nagyon jól működött akár éttermi, akár irodai munkáról volt szó. Mindkettő közel áll hozzám, bár az egyik fizikai, míg a másik inkább szellemi kapacitást igényel.

Én nem vagyok idős, de tény, hogy más a hizzáállásom a munkához 30 felett, mint 24 évesen volt. 24 évesen betegszabira is alig mertem menni, mindent bevállaltam, nem mondtam nemet, 200% erőbedobással dolgoztam, mert féltem, hogy majd kirúgnak.

Most tudom, hogy mondhatok nemet és, hogy elég az, ha rendesen elvégzem a munkám.

A fiataloknak gyakran nincs még meg a szakmai önbizalmuk, a saját kompetenciáikba vetett hitük.

Emlékszem, remegtem, mint a nyárfalevél az első interjúmon, nem voltam biztos abban, hogy méltó vagyok az adott pozícióra, nem mertem nagy összeget mondani bértárgyaláson sem.

2-3 munkahellyel később már nem félek egyáltalán. Jó szakember vagyok, tudom magamról, mert az élet már igazolt. És szemrebbenés nélkül elkérem ennek az árát, fizetésben, bánásmódban, mindenben, amit a munkáltató nyújthat. Tudom, mit tudok cserébe nyújtani és nem félek üzletelni. Aminek része a felmondás is, ha úgy alakul.

Idősebbként én örülök, ha fiatalokkal vagyok körbevéve, felnyomnak energiával szabályosan.

A többség kissé gátlásos, meg akarnak felelni.

Viszont az az aljas rosszindulat, ami sok idősebb ember zöménél megvan, náluk még szerencsére nincs.

A fiatalabbaknak nincs annyi tapasztalata mint az idősebbeknek,aki frissen került ki az iskolapadból és otthon nem ásta bele magát jobban gyakorlatilag fogalma sincs mi hogy megy a való életben.Ezért bizonytalanok,hátrányban vannak mert mindig a tapasztalt munkaerő kell a munkáltatóknak,még nem vívták ki maguknak azt hogy ők valakik a világban.Alacsonyabb rendűnek érzik magukat a munkáltatóval szemben(nem indok nélkül) ezért könnyebben hatnak rájuk.

30-35 éves 10+ évnyi tapasztalattal sokkal jobb pozícióban van az ember a munkaerőpiacon és az életben is mert valamekkora pénzügyi stabilitàst teremtett már magának,jóval többet mint kezdőként.