Egy jó 50-es főnök elgondolkodik vajon, ha egy vele egykorú alkalmazottja egy perc alatt meghal agyvérzésben? Hogy ő se sebezhetetlen, ővele is bármi lehet, nem garantált hogy ő nem fordul le a székről 1 perc alatt?

Na mert ez a főnök szereti magát szuperokos szuperügyes pótolhatatlan embernek beállítani, aki örökké él akit semmi nem érhet. Mást igen, de őt, őt aztán soha.

Aztán egy nap ő is felfordul mint a büdösbogár, a cég keres egy új vezetőt, és a kutya nem fog emlékezni erre az uborkafára felkapaszkodott senkire.

Vajon leesik neki?

""Az én halálom időpontja független a munkatársam halálától.""

nem is ezen kell elgondolkodnia. Hanem azon hogy bár ő megkerülhetetlennek és pótolhatatlannak állítja be magát, és mégis, ha feldobná a bakancsot, a kutyát se érdekelné és minden menne tovább, mintha ő sose lett volna.

Hogy ő annyira pótolhatatlan hogy a kiesése 1-2 napos fejfájást okozna a tulajnak, beállítana mást, és holnapra a nevét is elfelejtené mindenki!!

Ezeken a dolgokon kéne neki is, meg minden magát marha fontosnak képzelő büdösbogárnak elgondolkodni.