Mit tehetnék ilyen kellemetlen helyzetben?

Nem régóta dolgozom egy kábelgyárban három váltásban. Múlt pénteken egy nagy gépen voltam, és többen is látták, hogy milyen jól csinálom meg a fejeket. Még azt a fiút is odahívtam a géphez, aki általában a főnökökkel szokott együtt felügyelni, hogy nézze meg, mert aztán nem működött jól maga a gép. Ő is látta, hogy én jól csinálom a munkámat, a gép nem ment jól, ott állítgatott valamit. Utána nem is volt probléma. Lejárt a műszakom, hazamentünk. Tegnap este kezdük meg a következő műszakot, és egyszer csak a főnök odahív magához, több dolgozó előtt, hogy nézzem meg a fejeket, mert kb. 300 darab fordítva van öntve, szóval fordítva volt betéve a fej a gépbe, ezért most nekem alá kellett írnom egy figyelmeztetést, és lehet, hogy valamennyi százalékot le is vonnak a fizetésemből, de ez nem biztos. Azokat a fejeket az utánunk következő váltás kapta meg, félre is rakták azzal az állvánnyal. A hülye papír meg az a pár százalék nem is érdekel, de az biztos, hogy nem én tettem fordítva a fejeket, azt észre vettem volna, és meg is szoktam javítani, amit elrontok, meg az az állvány is, amit félreraktak, már majdnem tele volt, amikor én kezdtem el rárakni a kábeleket. Valószínűleg az előttünk lévő váltás rontotta el, hagyta ott, én nem is figyeltem, és most mindenki azt hiszi, hogy én voltam. Ez engem azért is zavar, mert alapból egy csendesebb ember vagyok, és a suliban mindig olyasmi dolgokkal gyanúsítottak meg, amikhez semmi közöm nem volt, de senki nem hitt nekem, nem tudtam bebizonyítani az igazam. Szóval ez így bennem nagyon mély nyomott hagyott, és most nem tudom, hogyan nézzek bárki szemébe, vagy dolgozzak úgy gépen, hogy ne bámulna engem bárki, jól csinálom-e. Pedig akkor pénteken többen is látták, hogy én egy fejet sem raktam fordítva, most meg olyanok is voltak, akik gúnyolódtak. Tényleg nagyon vicces lehet, amikor egyébként egy ártatlan ember vagy, aki igyekszik mindent jól csinálni, erre "bűnösnek" neveznek. Remélem, hogy azért érthető, mit akarok mondani. Csak az lenne a kérdésem, hogy hogyan tegyem túl magam ezen a nyomasztó érzésen? Valaki hasonló helyzetben?