Volt már valaki úgy, hogy túl rendes volt a főnöke, ezért nem merte neki elmondani, hogy felmond? Hogyan lehet ezt ilyen helyzetben úgy megbeszélni, hogy ne nehezteljen és ne legyen nagyon kellemetlen?

Ha már fel akarsz mondani, akkor úgyis mindegy. Legfeljebb elmondod, hogy semmivel- senkivel nincs gondod, csupán találtál jobb lehetőséget. De ezt is csak azért mondd, mert a szíveden viseled a véleményét.

Nekem nagyon rendes főnököm volt, tudtam, hogy nem fog "neheztelni" rám mikor felmondok. Az együtt töltött 6-7 év alatt tudta végig, hogy nem "álmaim" munkáját végzem. Mindig megértő volt, tudta hogy a karriernél nekem fontosabb az elhivatottság (kutyázás). Nem szólt bele, ha munkaidőben ilyen dolgokkal kapcsolatban intézkedtem, telefonáltam stb. Mindig azt mondta, ha a munkát rendesen elvégzem, azzal ütöm el a "szabadidőm" amivel szeretném. Soha nem lesz már szerintem annyira jó főnököm. Mivel ennyire jó kapcsolatunk volt (sőt van a mai napig) tudtam, hogy vezessem fel, nem lepődött meg, szerintem a lelke mélyén tudta, hogy eljön az az idő mikor tovább állok. Az első reakciója a fizetésemelés volt, hátha meggondolom magam. Mikor látta, hogy hajthatatlan vagyok akkor elő állt a részmunkaidővel. Sokáig szabadidőmben bejártam melózni, mert tudtam, hogy neki ez sokat jelent, nekem meg jól jött a pénz. Hosszú távon ez fárasztó volt, most már csak havi két alkalommal járok be, sok mindent itthonról intézek. Úgyhogy nekem nem jött össze teljesen a felmondás :)