Nem mentem ma be dolgozni és bűntudatom van, hogyan tegyem helyre a baj amit okoztam?
Diákmunka irodában, hétfőtől péntekig 9-11-ig, bruttó 40 ezret keresek vele havonta. Fél éve csinálom és egyszerűen tele lett a hócipőm az élettel, hogy semerre nem haladok. Aztán így rám jött az 5 perc, hogy ez biztos a munkám miatt is van, hogy ez a kis pénz semmire nem elég, mert elmegy az autóm fenntartására a havi keresetem, kvázi ingyen dolgozom. Rájöttem, hogy tönkretettem az életem, ezért mérgembe nem állítottam reggelre ébresztőt. Amúgy is péntek este kollégám írt facebookon, hogy az irodában a 10 emberből 7 covidos lett mert lefertőzték egymást, úgyhogy még a covid miatt sem akartam bemenni.(pénteken nem voltam dolgozni mert állás interjúztam máshova de ez előre le volt beszélve)
Szóval ma 10-kor hívott a főnök, hogy ez mégis micsoda, miért nem jöttem be. Hát csak hebegtem-habogtam úgyhogy mondtam, hogy akkor ma délután bemegyek 2 órára. Beleegyezett, de lehetett hallani a hangján, hogy sík ideg és úgy köszönt el, hogy "Gyere, amúgy is szeretnék pár papírt elintézni így veled". Fixen kirúgatni akar, amit meg is értek, hiszen én is szeretnék már egy ideje felmondani és elég nyíltan beszélgettünk, hogy fogok váltani. Viszont azért elég rossz érzés, hogy így otthagytam őket, főleg hogy az egyetemem irodája és biztos elterjed rólam, hogy mekkora bunkó vagyok. De mégis kizsigereltnek érzem magam az alacsony fizetés miatt és még mindig nem tette magam túl a tegnapi tantrumon.
Úgy, hogy bemész dolgozni, mivel megígérted.
Ha nem szimpatikus a munkahely, felmondasz és keresel mást. Olyan viszont nincs, hogy nem mész be dolgozni, főállásban ez azonnali kirúgással is járhat.
Bruttó 40 ezerért sztem nem kell bűntudatot érezned, amúgy is ezek a "diákmunkának" csúfolt csicskáztatások nem többről szólnak mint friss olcsó "húsról", nettó lehúzás.
Emberileg persze szar, én is utálok késni vagy elmulasztani valamit.
Meggondolatlan lépés. Az ilyen ösztönöknek nem szabad engedni. Nekem szinte minden héten van legalább 1 olyan nap, amikor marhára nincs kedvem dolgozni menni. Aztán mégis megemberelem magamat.
Meg ez így logikátlan is. Akkor már inkább kamuztál volna be valami betegséget.
Tudom 1-es, főállásban sosem tettem volna ezt. Bemegyek az biztos. Felmondanék már, de közben meg kell a pénz, különben ugrik a kocsim, de egyszerűen semmi új munkahelyen nem akarnak alkalmazni.
Igen 2-es, csicskáztatás, mondjuk legalább a jobbak egyike volt, mert a munkaidőm 90%-ában Facebookoztam és 10% szólt arról, hogy kocsikázzak el valakit kórházba vagy fogorvoshoz vagy a bankba.
Sajnos máspedig kénytelen leszel felhagyni, mert hacsak nem találsz egy párt, aki eltart téged, vagy nyered meg a lottót, ezáltal anyagilag munkától függetlenné téve magad, dolgoznod kell. A munkád nem kötelező gyűlölni, rengeteg lehetőséged van a mai világban tanulni és a tanulmányaiddal kapcsolatos munkát végezni.
Ha öngyilkos hajlamaid vannak, keress fel egy pszichológust, viszont a munkát a fent említett kivételeket leszámítva senki nem úszhatja meg, de ha már mindenképp dolgoznunk kell, akkor tekintettel arra, hogy a hétköznapjaink 33%-át ez teszi ki, érdemes úgy választani, hogy ne utáljuk, amit csinálunk, vagy ha mégis, akkor olyan keresetért tegyük ezt, amely messze kompenzálja a fizetéssel, hogy minél hamarabb tudjunk váltani.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!