Tényleg nagy hülyeséget csináltam ezzel, vagy csak pillanatnyilag érzem ezt így?

#10 a semmihez képest szerintem iszonyúan jó a 300-as fizetés, ráadásul valószínű nettó összeg, szóval a CNC-s kollega valszeg bruttó 500 körül keres, ami ma magyarországon diploma nélkül kifejezetten jó fizetés.

Nem tudom, valaki azért él hogy dolgozzék, speciel én azért dolgozom, hogy pénzt keressek, és éljek valamiből szóval nekem igenis a fizetés a legelső szempont a munkánál, és rögtön azután jön, hogy ne utáljam csinálni, de az szerintem leginkább mese és max. az emberek 1-2%-ának adatik meg, hgy a mukája legyen a hobbija.

"és max. az emberek 1-2%-ának adatik meg, hgy a mukája legyen a hobbija."

Szerintem azoknak akik nem adják fel...

#12-es, hány éves vagy, királylány, hogy hiszel a mesékben?

Minden mostani netflixes film tanulsága az, hogy ne add fel az álmodat, hogy menő és sikeres kreatív vállalkozó, grafikus, parfümkészítő vagy f.szomtudja mi legyél, de ha huszonéves vagy, elég hamar szembejön a nagy büdös valóság.

Azért van ennyi életképtelen ember, akik 35+ évesen is a mamahotelben élnek, mert komolyan elhiszik, hogy tömegesen igény van lakberendezőkre meg mesekönyv-illusztrátorokra meg reklámgrafikuokra meg hasonló marginális szakmákra ma Magyarországon.

Legkárosabb szólamok egyike, hogy higgy az álmaidban, amik az esetek 99%-ában álmok is maradnak, aki meg ezt komolyan beszopja, jó eséllyel elb.ssza az életét hosszabb távon.

Nekem összejött.

Mindenki másnak is a környezetemben akik fontosnak tartották ezt.

Abban igazat adok neked, hogy adott preferenciákkal a leginkább megfelelő szakmát / hivatást kell választani.

Egy "életművész" személyiség típus pl. az általad írt "kreatív vállalkozó" (ami tulajdonképpen modern szélhámost jelent) szakmában kifejezetten sikeres lehet mert megvan hozzá az adottsága, érzéke ...

Ugyanúgy szerintem mindenkinek meg van az amiben jól érzi magát, szereti csinálni. Nyilván nem kell konkrét egy szakmára leredukálni a lehetőségeket, mert az valóban működésképtelen ötlet. De a "grafikus" szakma amiről a fórum szól annyira tág és széles szakág, amiről én azt gondolom hogy találni fog olyan "al-ágat", amiben nemcsak sikeres, de megfizetett és örömmel dolgozó ember is lehet a kérdezőből. Én bízom benne :)

#14 fogadd gratulációmat, úgy látszik, te a kiváltságos 1%-ba tartozol, és gondolom, hogy megdolgoztál érte. Hajrá!

Viszont itt idézném a kérdezőt:

"(...) csak elgondolkoztatott, hogy én is ott tarthatnék huszonévesen és nem csak tanulnék pénz nélkül valamit, ami az sem biztos, hogy vezet majd valahová)"

Szóval ő is követte az álmait, még mindig, annak ellenére, hogy eddig elég komoly figyelmeztetések lehettek arra, hogy könnyen lehet, hogy az álmiból nem tud egy sikeres életpályát felépíteni.

Egy fiatal vállalkozóknak/startuppereknek szóló előadáson hallottam, hogy van ez a hype, ám egyáltalán nem biztos, hogy bejön az aranyélet, sőt, igazából inkább kivétel, hogy valaki egy nagy ötlettel sikeres tud lenni.

Nem biztos, hogy a grafika kategória ide tartozik, de az előadó azt mondta, hogy ökölszabályként általában azt érdemes előre kitűzni, hogy mennyi időt szánunk az életünkből arra, hogy sikerre vigyük az álmunkat/vállalkozásunkat (ő erre 2 évet mondott, max 3-at). Itt siker alatt konkrétan akkora pénzügyi bevételt értett, amitől a vállalkozás önfenntartó, és a vállalkozó és az alkalmazottak kényelmes megélhetését fedezi, és még terjeszkedésre is jutna pénz.

Nem tudom, hogy a kérdező mennyinél tart, de gyanítom, hogy már túl lehet ezen.

Nálunk van a családban egy "örök vállalkozó" is, aki már 20+ éve csinál különböző cégeket, mostanában borult a bili, hogy a felesége válni akar, mivel az megy, hogy gyakorlatilag az ő (feleség) fizetéséből és családi örökségéből finanszírozta eddig a férje összes vállalkozását, amelyikek igazából mindig csak pénztemetők voltak.

Amikor már a veszteségek miatt már muszáj volt bezárni az egyiket, nemsokára jön az újabb megváltó ötlet, hogy ez mekkora óriási üzlet, csak pár 10 millió kell a felfuttatáshoz...aztán az is bebukik 4-5 év múlva.

Ez a suli + 3 év mondjuk nem tűnik rossz ötletnek. Ha nincs piaca valaminek és nincs olyan ötletünk hogy tudnánk csinálni neki akkor tényleg nem érdemes több időt belefeccölni.

De egy-egy "szakág" szerintem elég sokrétű és igény függő. Amin sok esetben lehet egy kis bátorsággal változtatni.

(Az én tudásomra sem volt jól fizető igény anno, 400 km.-e költöztem a szülővárosomtól)

Egy asztalos / faszobrász, ha nincs kereslet egészen biztos hogy tud olyan környéket találni ahol van. Vagy ismerősöket akik terjesztik a munkája hírét. Akik igazán akarták, én azt látom hogy mind meg tudták oldani.

- Hát, a szakértelem nélküli vállalkozót én mondjuk nem tartom se szakmának se hivatásnak, inkább ilyen pénzkereseti formának. Ha jó helyen van valaki jó időben csilliárdos lehet belőle, minden más esetben szerintem is az ezerből egy működhet.

Nagyjából szerintem hasonlóan látjuk a dolgokat - amit én másképpen az az, hogy csináljuk azt amit utálunk. Én ezt nagyon nem tartom jó dolognak, így készülnek a szakbarbárok, több kárt mint hasznot okozó "szakemberek". Aki szereti csinálni azokban ritkán, szinte soha nem kell csalódjak, legyen szó informatikusról vagy kőművesről.

Áldozatot, erőfeszítést kell hozni az álamidért, az tény.

- Én pl. estin tettem le az egyetemet, a szakmám még nem létezett fiatal koromban. Egy egész jól jövedelemező tv/video szervizt csuktam be hogy átképezhessem magam.

(Azt is imádtam, különösen eleinte, de sok év után kicsit belefásultam, unalmasabb lett nagy rutinnal :) )

Első évben fizikai munkán dolgoztam. Ott tudtam csak elhelyezkedni úgy hogy járni is tudjak. Mondjuk második évben felvett az egyik tanárom az egyetemre mert jól ment, de úg készültem hogy 4 év segédmunka az álmomért. Ahol fele annyit kerestem mint vállalkozóként. Ez így irracionális döntésnek tűnik - de ha tudod hogy menni fog, bízol magadban akkor működik.

Szerintem kicsit félreolvastad, amit írtam,

"a fizetés a legelső szempont a munkánál, és rögtön azután jön, hogy NE UTÁLJAM csinálni"

Én pl. egyetemi kutatóként kezdtem, de aztán rájöttem, hogy nem alkalmas a személyiségem és arra, hogy sokkal előrébb jussak, szóval elmentem a versenyszférába dolgozni. Nem ez volt az álmom, hanem az önálló kutatócsoport, stb, de pár év után szembe jött a valóság.

Most egy klasszik multis irodai rabszolga vagyok, bár szerintem nem vagyok kiégve, de nem a munkámért élek, hanem pénzkereseti forrásnak tekintem, hogy eltartsam a családomat.

Pár évet dolgoztam egyetemen (persze nem kutatóként csak mezei informatikus voltam), tudom milyen szempontok szerint értékelik a munkatársaikat :)

Hacsak nem ilyen igazi "kavarógép" valaki, akkor az nem az ő világa.

Mondjuk a "világtól elvontak" is elvannak jól ott, a maguk kis álomvilágában.

Az szerintem nem jó ha "bemegyek - letudom" stílusban tolod, én a helyedben fél szemmel azért keresgélném a kihívást jelentő, kicsit másabb, de azért nem annyira kockázatos váltás lehetőségét.

A kommentjeid alapján nagyon értelmesnek tűnsz, szerintem ha rászánod magad tudsz nagyon is jól váltani. Ha akarsz majd.