25 év felettiek, mit éreztek most, hogy kevesebbet kerestek mint a fiatalabbak?

Nem hiszem h a 25 év alatti junior nettó 400knál többet kapna, így ettől én azért sem félnék... :D

De amúgy sem, mert ennyi erővel fujjogjál már kérlek az összes adóvisszatérítősre, családosra, etc..

26 vagyok, ebből is pont kiestem :D

Kicsit igazságtalannak érzem, hogy 16 éves korom óta lapátolom az adót az államnak, de gyermekmentesként nagy lóf..zt kapok. Ennek ellenére a 25 év alattiakkal szemben semmi ellenérzésem nincs, persze, hibáznak, de mivel alig pár éve voltam én is kezdő, még emlékszek, milyen, próbálok türelmes és segítőkész lenni velük.

Azt tudom, kire nem fogok szavazni, meg valószínű lépek is le külföldre, ha lesz elég félretett pénzem rá. Nagyon unom, hogy másodrendű polgár vagyok, de erről nem a fiatalok, a nyugdíjasok, a családosok, vagy egyéb kedvezményezett csoport egyénei tehetnek.

#23

Ugyan így gondolom. Én örülök ha másnak jobban megy a szekér, viszont a tököm ki van, hogy én a kalapból mindig kiesek valahogy... Szintén 16 éves korom óta dolgozom, több műszak mellett szakmát, nyelvet tanultam erre 25 múltam tavaly és feltudok mutatni egy 16 éves autót amivel dolgozni járok, 0 félretett pénz és nem dohányzom, nem Gucci felsőt hordok...

Idén még gyakorlatot szerzek a mostani szakmámban és szintén megyek ki dolgozni mert anyámmal fogok így lakni 35 éves koromig.

Off:

Érdekes egyébként, hogy itt majd mind hozzászóló egy valag pénzt keres XD...

Sajnálatos módon a magyar valóság eléggé messze van attól, hogy mindenki fél milliós és afeletti fizetésekkel dobálózzon. Na mindegy

24-esnek válaszolnék: hát én sajnos dohányzok is, meg iszok is, de legalább nem a mamahotelben élek! (vicceltem csak, mondjuk igaz minden, de azért élek albérletben, mert Magyarország északkeleti csücskében születtem, egy nyomortelep közepére, aztán láttam a lehetőségek hiányát, és Budapestre jöttem, az egyetlen helyre, amiről tudtam, hogy itt "minden van").

Beszélek három idegen nyelvet, mindegyiket autodidakta módszerrel tanultam, egyetemet otthagytam, mert elegem lett a kollégiumi életből, meg a magánszféra hiányából tíz év kolesz után, és az albi fizetéséhez kellett egy plusz meló az egyetem meg a szakmai gyakorlat mellett, aztán rájöttem, hogy ennyi mindent nem lehet csinálni, nem hálálja meg a szervezeted, ha 69 órát maradsz ébren, és közben hat műszakokt tolsz le, meg bemész órákra, korábban nem is hittem, hogy ez emberileg lehetséges... Szóval a három közül azt választottam, amit a legjobban szerettem csinálni, és az a munkám volt. Gyakornoki állásban felmondtam, egyetemről kiiratkoztam, úgy döntöttem, hogy akkor leszek reptéri dolgozó, majd építek karriert ott, esetleg levelezőn elvégzek valamit, ha kérik, de nem volt jele, hogy később kérnék, ott inkább házilag képzik tovább az embereiket. Aztán jött a covid, elküldtek, elmentem dolgozni egy gyorsétterembe, most azóta itt vagyok, már managerként, de nagyon fáj látni, ahogy lenéznek minket, mintha mi lennénk ostobák, pedig amilyen emberek bejönnek hozzánk, a felének legalább süt a tekintetéből az ostobaság, a másik fele meg a saját élete frusztrációját vezeti le azzal, hogy konkrétan 16 éves gyerekek arcába üvölt visítva azért, mert 8 perc alatt kapta csak meg a rendelését csúcsidőben, vagy túl sósnak tartja a krumplit, vagy lehagyott egy első napos dolgozó egy szószt. Én is járok vendéglátóipari egységekbe, ha valami problémám van, azt általában normális hangnemben, udvariasan jelzem, és láss csodát, megoldják. Akár a mekiben lemaradt szószról van szó, akár egy középkategóriás étteremben kapok félédes bort a kért száraz helyett (mert bizony, ott is előfordul, de ott is kicserélik rögtön, ahogy kedvesen rámutatok a problémámra). Az életkedvem maradéka is elment tőlük, én tényleg ott tartok, hogy a covidnak szukolok, ha az emberek nagy része ilyen - márpedig a tapasztalataim alapján ilyen -, akkor ez a faj pusztuljon el a g..ibe. Szóval ezért kezdtem inni. Még csak nem is annyira drága hobbi, igazából az összes edddigi munkahelyem közül itt egész jól keresek a mostani pozíciómmal, plusz megosztott albérletben lakom, meg a munkahelyemen annyit zabálok, amennyit akarok, szóval most viszonylag jól tudok félretenni, legkésőbb 2023-ban megyek el innen, úgy döntöttem, még ezt az egy esélyt megadom az életnek.