Volt már olyan munkahelyetek, ahol alig volt feladatotok? Hogy bírtátok?

Nem akarom túlrészletezni a dolgot, mert sajnos több sebből is vérzik ez a munkahely.

A lényeg az, hogy a felettesem azzal betonozta be magát, hogy konkrétan alig ad ki munkát a kezéből, szándékosan nem tanít be normálisan senkit, ezzel kvázi nélkülözhetetlenné téve magát. A panaszáradatát napi szinten meghallgatom, hogy neki mennyi dolga van, mindenki helyett neki kell dolgoznia...stb, de ennyi. Én meg ülök itt 8,5 órában, sokszor úgy, hogy szó szerint semmi nem történik. Jó ötletnek tűnt hogy tanulok, de akkor lecsesztek, hogy én miért nem a munkával foglalkozom. Csak hogy nincs munkám... Ha ezt felhozom, akkor olyan mintha az asztalomnak, vagy az irodai forgószékemnek mondanám, kb annyira hatásos. Szóval úgy kell tennem, mintha dolgoznék, miközben valójában nem csinálok semmit. Vagy ha van is épp valami, akkor az egy full felesleges folyamat, amit a felettesem is tud, és neki derogál foglalkozni vele. Ismerőseim szerint örülnöm kéne ennek, de a valóság az, hogy kezdek depresszióba esni, és ilyenkor már a falat kaparnám legszívesebben, annyira szenvedek. Sokkal jobban szerettem az előző munkahelyemen lévő pörgést (sajnos a covid miatt leépítés volt). Ott reggel bementem dolgozni, és délután 4-ig nem volt megállás. Itt meg már 8 órakor azt lesem, mikor lesz már délután 4 óra, ami így persze egy örökkévalóságnak tűnik. Sajnos nem sok lehetőség van a környéken. Van aki hasonló cipőben jár? Hogy bírjátok?

U.i.: Bocsi, a végére csak sikerült túlrészleteznem 😅