Nem nekem való ez a munkahely?

Sziasztok!

Tegnap is tettem ki ide egy kérdést, azóta átbeszéltem a családtagjaimmal a történteket. Jelenleg tanácstalan vagyok.

Lényeg a lényeg, betanított szakácsként töltöm a próba napjaimat egy étteremben. 19 éves lány vagyok, soha nem dolgoztam még ez előtt, és őszintén, soha nem is gondoltam volna, hogy majd én vendéglátásban fogok dolgozni. Sok hónapot és évet nem szerettem volna az érettségim és a munka kezdés előtt kihagyni, így azonnal ugrottam a lehetőségre. A főnök elég korrektnek tűnt, ugye mint általában minden vendéglátásban dolgozó, én is két napozok 12 órában. Három séfet foglalkoztat az étterem, akik tulajdonképpen mindig is ezzel foglalkoztak / ennek tanultak.

Mielőtt belekezdenék szeretném megemlíteni, hogy sajnos szuper introvertált vagyok, iskolában sőt még óvodában is ilyen voltam. Sokan csesztettek érte, próbáltam megváltozni de nem ment. Egyszerűen halkszavú lány vagyok, abszolút nem vagyok nagy dumás. Ezért is lepődött meg sok rokonom, hogy pont vendéglátásban helyezkedek majd el. Én őszintén nem gondoltam, hogy túl sok sárm vagy beszédkészség kell majd ide, a főnököm elmondása szerint amúgy sem mászkálnék kint, a vendégek között (nyilván). Na már most, a másik két séffel még nem találkoztam, hiszen pont másképp van a beosztásunk, viszont az a férfi aki engem tanít be elég nyers stílust képvisel. Ezzel kapcsolatban tettem fel egy kérdést, miszerint én lennék ennyire penye, vagy ő az aki valóban nem rendelkezik modorral. A válaszokból és az ismerőseim visszajelzéséből már elengedtem azt a hitet, miszerint én lennék ennyire gyenge. Közel másfél hete vagyok náluk, már a második naptól fogva azt hallgatom, ha éppen befut egy-két vendég és pörögni kell, hogy "ba***meg így, k***va élet úgy, ehhez nem kellene sok ész ba**ki, k***va istenit már neki, mi a f***t csinálsz" pedig jól tudja, soha életembe nem dolgoztam még előtte, szóba sem volt az, hogy én majd konyhán dolgozok, ergó betanulni mentem oda, ehelyett a folyamatos agymosást kapom olyan dolgok végett amiket még esélyem sincs tudni, netán tökéletesen csinálni.

Édesapám megkérdezte, hogy miért nem szólok neki vissza, pedig jól tudja milyen vagyok, egyszerűen ott van a gombóc a torkomban és a sírást próbálom visszafogni ilyen helyzetekbe, mintsem, hogy vissza beszéljek... Ő tulajdonképpen egy olyan személy ott, aki évek óta tudja a dolgát, én pedig egy "tanuló" vagyok. Semmit nem érne a szavam vele szemben, nem beszélve arról, hogy tényleg elég lelkis vagyok. Ha éppen vendég nincs akkor pedig a másik két séfünket hordja el minden szarnak.

Nem szeretnék úgy elindulni, hogy már másfél hét után gyomorideggel, hasmenéssel és totál étvágytalansággal kezdek neki a munkahelynek. Emelett azt sem szeretném, hogy a szüleim gyengének tartsanak, ugyanis amikor tegnap felhoztam ezt a témát és beszámoltam a munkatársamról annyival le is zárták, hogy "Na de hát mindenhol dolgozni kell" illetve, hogy "Mindenhol vannak köcsög emberek"... Mivel a Balaton területén lévő kisváros egyik étterméről van szó, így szinte száz százalék, hogy nyáron sokkal nagyobb lesz a pörgés bent, félek, hogy ha már most, pár vendégnél ennyire kiakad rám, mint tanulóra, mi lesz akkor ha már élesbe kell csinálnom és sokkal több vendégünk lesz, sőt olvasgattam, hogy olyankor nem két napozás van 12 órával hanem majdnem minden nap robotolhatok bent 14-16 órákat, hisz vendéglátásról van szó... Egyszerűen nem érzem azt, hogy ezt lelkileg, mentálisan vagy netán akkor már fizikálisan is bírnám majd. Nagyon tanácstalan vagyok mert csalódást sem szeretnék senkinek okozni, de szívem szerint már most oda állnék a főnök elé és megmondanám neki, hogy ez nekem tovább nem fog menni.

Kérlek titeket, aki már dolgozott hasonló helyen, vagy volt dolga ilyen habitusú kollégával adjon útmutatást. Előre is nagyon szépen köszönöm!