Ha az ember a munkának él, akkor ezért lehet hálás a munkáltató felé?

Van olyan, hogy 7 napból/6 napot munkával tölt az ember, ehhez még túlórák is párosulnak, amelyek nem kerülnek kifizetésre, mert az ember lecsúsztatja valamikor. Tehát, akár az egész hét oda. A munkahelyen belül sok problémával találkozhat az ember, aztán nagyon hosszas folyamat az, hogy szólni az illetékesnek, hogy szükség lenne változtatásra, aztán még sok idő eltelik, aztán keresik, hogy az irányításnál, hol lehet a hiba? Ha éles helyzetben kellene az embernek megmutatni a tudását, hogy akkor mit tud a helyzetekből kihozni, akkor hatalmas probléma lenne, mert nem tudunk gyorsan és jól megoldani helyzeteket, holott sok fájdalomtól kímélnénk meg másokat is. Ha az ember a munkának él, ez a fizetésen sem látszik, szabadidő tekintetében az jut, amit ők alakítanak. Akkor hogy lehet az ember boldog? Van olyan hónap, mikor sikerül több időt fordítani a beosztás megírására is, de mindig az a válasz az emberek felé, hogy legalább többet viszel haza. Ha így is lenne, ez kell a boldogsághoz, ilyen körülmények? Máshol rugalmasabban kezelnek mindent, pedig azt mondják az emberek, hogy Magyarországon sajnos ez megy. Mit gondoltok erről?