A többi európai népekhez viszonyítva milyenek a magyarok munkamorálja és mennyire jó munkaerők?

Amit én eddig tapasztaltam az az, hogy amíg hajtva vannak és meg van szabva szigorúan mennyit kell teljesíteni, vagy épp új munkába kell bizonyítani akkor nagyon jók a magyarok, de amint lazítva van a póráz úgy már 180 fokos fordulat.

Ha tudja a magyar, hogy nem kell megerőltetnie magát, akkor aztán durva lazulások lesznek.

De nagyjából a többi népen is ezt látom, talán a magyar szorgalmasabb, ha muszáj.

Persze azért tisztelet a kivételnek, vagyunk 1-2 n akik nem sz@rják telibe az egészet, de a többség a kezdeti bizonyításon túl, mikor kitapasztalta, hogy mi a helyzet, utána durva belesz@rás van mindenbe is.

És nem csak erre a helyre jellemző ez, a többin is ugyanez volt.

Másik helyen meg ahol keményen fogják az embert (magyart, mert más nép nem marad ott meg), ott meg úgy hajtanak, mint a vadállatok, szólnak be kell pluszba menni, mindenki bemegy max egymás között megy a sírás. Ott meg én néztem, hogy ezek totál hülyék... Mint a gépek.

Hahh, nekem kicsit sántít, aki itt azt állítja, hogy ő "minden országban dolgozott", de a magyarral a legelégtelenebb... :D

Párom is több országban dolgozott kollégákkal, én is multinál hallottam a külföldi kollégától, főnököktől feedback-et, és egyáltalán nem a magyarokkal szokott a legnagyobb gond lenni.. Nem tartanak minket lustának sem, ez phaszság, már bocs. Persze nem tudom, milyen szektorra gondol, én most szellemiről beszélek, máshol lehet más a tapasztalat ( pl fizikai munkálatok, kivitelezés stb, ott más lehet)..

A magyarokról inkább azt tartják, hogy mi direktek vagyunk, egyenesek, kicsit már-már nyersek (mert nem szeretjük a small talk-ot meg a sok bullshitet, a túl finomkodást), belevágunk a lényegbe ha munkáról van szó, vagy kérdezni kell valamit, vagy ha nem adott le vki vmit határidőre,stb.

A másik (és ezzel magam is találkoztam, nem csak mástól hallottam), hogy azt tartják rólunk, hogy nagyon önfejűek és makacsok vagyunk. Megyünk a magunk feje után, kb nem hiszünk el senkinek semmit. Kaptam is erre vonatkozóan egy megjegyzést egy külföldi kollégától, amit akkor épp nem értettem, csak utólag. Akkor jöttem rá, hogy van ilyen sztereotípia rólunk. :D

De lustának meg a többi negatív jelzőnek, soha nem hallottam se a magam, se a párom részéről.. És nem is lenne igaz. Akik többet lazsálnak és többet kell nyaggatni h dolgozzon, azok inkább az olaszok, görögökről hallottam már ilyen sztereotípiát.

Kedwesch #14-es

Azt írtam, hogy ... idézem:

“Ausztrálián kívül minden földrészen jártam, több országban dolgoztam, vezetőként is multinacionális (...)

Pontosan ezt a pontatlanságot róttam fel a magyaroknak, s jössz te és a hozzászólásoddal mindjárt igazolod, alátámasztod amit mondtam.

Fizikai dolgozók közül a lengyelek viszik a pálmát. Szellemi dolgozok közül definitiv a németek állnak a dobogó legfelső fokán.

15/ tudom, mit írtál ;) Azt is, hogy túloztam. De csak, hogy szemléltessem,

hogy te is csak alá támasztani tudod a magyar sztereotípiát, miszerint itt mindenért sírni kell, minden xar, a magyar munkás xar, meg lusta, bezzeg máshol nem trógerek... Hát mi ez, ha nem a tipik magyar, állandó rinyálás a semmire? (költői kérdés, előre szólok)

Azt is, hogy túloztam. De csak, hogy szemléltessem”

Ezzel meg a #4-est támasztod alá:

“Szemrebbenés nélkül hazudik”

Mondjuk akkor ez meg a ló túloldala nem, hogy ha valaki ír érvekkel persze valami negatívot a magyarra, akkor tipik magyar aki sír stb.

Mindenki alátámaszt egy sztereótípiát igazából. Mert mindegyik oldalra van...

Manapság már inkább mindenhol ezt lehet olvasni, hogy a magyar szidja a magyart, mert negatívot mert írni. És ez már ugyanaz amiért ez a dolog létrejött, csak a ló másik oldala.

El kell fogadni, hogy a kint dolgozó magyarok jókora többsége negatívan vélekedik a kint dolgozó magyarokra akikkel együtt dolgozott. Ez van.

Attól még nem hazudnak valószínű, meg nem sztereótípiák stb.

Jómagam sem szerettem volna ezt elhinni, és az első munkahelyeimen úgy nézett ki, hogy nem is értem miért mondanak ennyi rosszat, de aztán sajnos rá kellett jönnöm.

Bár én szerencsére több normálissal találkoztam, mint nem normálissal, de azért bőven el tudom hinni ezeket mikor az emberek mondják.