Milyen logika alapján van a legtöbbet kereskőknek ingyen kávéautomata, a legrosszabbul keresőknek meg fizetős?

18.-nak

17-es vagyok, lehet hitetlenkedni meg döglődni a lustaság mocsarában és legyinteni, hogy ilyen nincs, de gyakorlatilag van.

Mit gondolsz, azok az emberek akik ezekben a pozíciókban dolgoznak, ahogy kijönnek az iskolából, rögtön a seggük alá rakják a béemvét?

Mivel nem lakosságin dolgoztam hanem iparin, így szép lassan megismertem az ügyfeleket, akikhez jártunk üríteni, összehaverkodtam velük és egy idő után már névről ismertek.

Később felmerült a logisztikai irodában egy gyakornoki lehetőség, hasonlóan nevetséges fizuért, de beadtam rá a jelentkezésemet (hogy mégse a minuszokban húzogassam a nagy 1100es kukákat) és mivel már ismertem a járatokat és az ügyfeleket, kb. azonnal megkaptam.

Itt ugyanúgy nyomtam, kihasználva az ismeretségemet az ügyfeleknél, gyorsan kinőttem a gyakornoki pozíciót és fuvarszervező lettem, már viszonylag korrekt fizetéssel. Hozzátenném, hogy folyamat tanultam, szívtam magamba a kollégáim tudását és tapasztalatát, ami nagyot lendített a dolgon (ezt azért emelem ki, mert itt rontják el a legtöbben: ha segítenek nekik vagy kijavítják őket, akkor hisztiznek és megsértődnek, ahelyett, hogy tanulnának)

Itt már napi szinten tartottam a kapcsolatot az ügyfelekkel és az autókkal: megint kapóra jött az ismeretségem amit az autó hátulján szereztem és ekkora már elég ügyesen csillapítottam le a Vajda papír idegbeteg képviselőjét is, szóval ezt elismervén rövidesen felkerültem az üzemi irodából a hivatalosan is fehér galléros emeletre, először területi képviselőként, majd másfél év után kiemelt ügyfélkapcsolati manager lettem.

Összeségében az olyan lusta embereknek köszönhetem a munkámat (a saját erőfeszítéseim mellett), akik hozzád hasonlóan nem hiszik el, hogy ezt meglehet csinálni és ezért szarnak a munkájukra. Hiszen nekem sokkal könnyebb volt előre törni ha nincs versenytárs. Persze amióta bejött az élet, a régi kollégák folyton vérben forgó szemekkel néznek rám és elvagyok hordva mindenféle s*ggnyalónak, de ezzel már megbékéltem, hiszen én viszem haza a nagy dellát és én bizony nem tettem semmit azon kívül, hogy rengeteget dolgoztam és kihasználtam a lehetőségeimet.

Én lejjebb kezdtem mint a többiek és még érettségim sem volt, még is eljutottam erre a szintre és most csinálom a diplomát, mert kénytelen vagyok belátni, hogy a továbbmenetelhez szükség lesz a felsőoktatási végzettségre - persze büfészakra mentem, hogy minél előbb letudjam a dolgot (teológus leszek xd ).

21-es köszi hogy leírtad, bátorító és motiváló! Én most külföldön gyárban dolgozom, de már csak egy kevés ideig, viszont minden egyes nap amikor bemegyek, erősödik bennem az, hogy tanulni fogok angolt, németet és szeptembertől informatikát, és lépek feljebb feljebb. Nekem évekig volt kényszerbetegségem, ebből kitörtem, kigyógyultam. Most Németországban dolgozok, nyáron otthon pihi, közben nyelvtanulás. Ősztől suli.

Mindig megéri küzdeni!

Mindenki lusta,még akkor is ha dolgozik.

Ha még ennél is többet dolgozik,akkor is lusta.

Ha pedig nincs ott,ahol még akar lenni,akkor valószínűleg szellemileg egy nulla.

Őszintén mindenki a szívére teheti a kezét,ahogy szokták mondani.

Az a három könyv,amit olyan emberektől olvastatok el,akik ebből passzív jövedelemre tesznek szert szerte a világon,az gondolom a felsőbbrendűség tetejére juttat.

Mindeközben ti forradalmat akartok indítani...

Egy fűnyírót se tudtok elindítani,meg egy gyerekjátékban elemet cserélni sem.

Mintha észre lenne véve,meg lenne becsülve egy dolgozó...

Max akkor veszik észre,ha hiányzik a fél lába,és nem tud dolgozni.

Mióta törődik egy cég a dolgozóival?

Egészen addig,míg megvan,addig jó.

Dolgozzon,viszont ha jó,akkor nekünk.

Ha pedig átpártol,mert máshol jobban keres vagy jobbak a körülmények,akkor "100-an várnak a te helyedre" vagy "találunk jobbat is".

Röhejes.