Mit tegyek (hogyan mondjak fel a munkahelyen), ha fél évig nem szeretnék dolgozni hanem csak pihenni?

Elég sok cégnél van úgynevezett sabbatical. Ez pont ilyen fél-1 éves időtartamra szokott szólni. Valahol még a fizetés x százaléka is jár, valahol csak a táppénzt fizetik utánad be.

Kis cégnél az is játszik h bejelented h neked kell fél év pihenő és KÉSZ

Vagy mondd azt hogy CSALÁDI OKOK. Nem kérdezhetnek semmit. Mondd azt h nem beszélnél róla.

De kérdés h visszamennél fél év múlva? Mivel lenne jobb?

Inkább keress egy másik munkahelyet. Vagy menj el vállalkozónak (freelancer) és ne dolgozz nyáron soha többet. Vagy oszd be úgy h péntekenként nem dolgozol.

Ha kiszabadulsz a rabszolgatartó alkalmazotti létből, hirtelen olyan szabadság van ahol mindent megkapsz amit leírsz, mellé rengeteg pénzt, sokkal többet mint amit alkalmazottként megkereshetsz.

Jó az a mamahotel. Most én is hasonló helyzetben vagyok. Nem a szüleimmel élek, de a rezsit Ők fizetik a lakásra (minden mást saját fizetésből rendezek). Nem volt tervben, hogy 21 évesen elköltözök otthonról, de így alakult.

Én azt mondom, hogy minden lehetőséget ki kell használni. Ha a szüleidnek ezzel nincs gondja, hogy otthon lakj és anyagilag is van rá keret akkor miért ne. Hát igen mondjuk egy barátnő miatt, de ha nem akarsz akkor ez nem játszik. Én személy szerint azért mentem el dolgozni mert tervben van, hogy az egész családomat ott hagyom a francba és nem akarok velük szóbaállni. És majd ha az utolsó beszélgetésre sor kerül akkor legalább az utóbbi 2 évben tett dolgokat ne tudják rám vissza mondani mert, hogy szinte mindent magamnak rendeztem.

A sorkatonaságot meg nem értem, hogy miért hozza fel mindenki. Hallottam sztorikat azokból az időkből. Mesélték, hogy megtanultak lopni, csalni, hazudni. Állandóan szivatták Őket és közbe lóf...szt nem tanultak mint katonák. Én ilyen környezetben nem biztos, hogy a tiszteletet tanultam volna meg hanem inkább azt, hogy mekkora nyomorékok egyes emberek.

Kérdező: Én egyébként már a pszichoterápiát próbáltam. Felírtak gyógyszert is, de semmit nem segített mert főleg tárgyias problémáim vannak amire van is megoldás (ezért küzdök minden nap és egyben elkeserít, hogy a szüleim segítsége nélkül ezt nem tudom megvalósítani). Szóval azt mondták komoly depresszióm van, de nem tudnak rajtam segíteni. Kilátástalannak látom a jövőmet. Nem lesz sosem egy tisztességes fizetésem. Nem lesz sosem barátnőm. Nem lesznek barátaim. Semmim nem lesz. Lesznek a hobbi projektjeim amiket általában 1-2 óra után megunok aztán csak fekszek az ágyba és nézek előre. Várom, hogy vége legyen az egésznek.

Én is diplomásként dolgoztam most 5 hónapot egy elég vegyes irodai-termelési helyen, de nem bírtam tovább és olyan gyorsan eljöttem, ahigy tudtam. Az egyetem és a távoktatás is megviselt, elszoktam a hajtástól, az összes ambícióm és önbizalmam elveszett.

Valószínűleg hiába tanultunk elméleti szakon, talán valami gyakorlatiasabb, kreatív karrier kellene nem igaz? Amúgy én a szüleimmel élek, őket nem zavarja mit csinálok, ők vállalkozók mondjuk, alkalmazotti léthez nem is értenek. Minden második 20-27 éves ismerősöm szintén a szüleivel él. Valaki két éve nem dolgozik (csak feketén olykor), és eskü szerintem ő a legboldogabb ember a világon. Amúgy az ember nem robot, hogy a munkáért éljen. De csodálom azokat, akik elég erősek ahhoz, hogy borzasztóbbnál borzasztóbb, értéktelen és monoton munkát végezzenek. Vagy éppen aktákat iktatnak 10 éve.

"Dolgozni nem akaró fiatalok! A gyárakban meg munkaerőhiány van, csak hát büdös nektek a munka, inkább irodákban hűsölnétek papirokat tologatva."

Nem érted a lényeget, pont ez az, hogy nem akarunk irodában dolgozni, mert az a depressziót és az értéktelenség érzését csak mélyíti. A gyárban legalább termelsz valamit. Fe nem mindenhol vannak amúgy gyárak sem.

Elég szomorú, hogy csak gyár, iroda és bolt hármasa létezik már lassan, ezzel ki is fújtak a munkahelyek (amiket szakma nélkül be lehet tölteni), na ez a nagy baj.