Mit tegyek (hogyan mondjak fel a munkahelyen), ha fél évig nem szeretnék dolgozni hanem csak pihenni?
Mamahotelben élek, 1 éve dolgozom egy viszonylag jól fizető munkahelyen így félre tudtam eddig tenni (1,5 millió) szóval pár hónapig eltudnék lenni belőle viszont baromira stresszes, az agyam pusztul, minden nap 1 hónapot öregszem, totál szorongok és valójában egy pszichoterápiás kezelésen lenne a helyem.
Vagy ha mégsem akkor fél év pihenés most nagyon kellene. Nyilván ezt egy cég sem engedi meg így fel kellene mondanom. Jó de milyen indokkal miközben nagyon szeretnek ott és ragaszkodnak hozzám.
Hogy utána milyen munkahelyem lesz az más kérdés, de úgy érzem nem bírom tovább a szellemi mókuskereket és szívesen dolgoznék a napsütésben egy kertészetben (bár oda meg nem sok esélyem van túlképzett diplomásként) akár minimálbérért is nem érdekelne a pénz, csak az alibizés, nyugalom és az emberektől való viszonylagos távolság. El akarok szakadni a természetbe és a nyugalomba.
Mit tudnátok nekem javasolni?
válasza:felmondasz, 30 nap a felmondási idő.
Csak utána saját magadnak kell fizetned az egészségbiztosítást, ezt ne feledd!
válasza: válasza:Ez mind tök jó, de ez a másfél millió forint nagyon kevés. Téged ez kényelmesít el. Ha lenne 7-8 millió forintod tisztán félretéve, és 3 év tapasztalatod ezen a helyen, akkor azt mondanám, hogy megértelek. Onnan lenne kis lélegzetvételed új irányt venni, esetleg pihenni 2-3 hónapot. Hiszen nem halnál éhen, és esne ki alólad a talaj munkatapasztalat hiányában.
Gondolom a jól fizető munkahely minimum nettó 200-at jelent. Ha most felmondasz, még nem fogod érezni, de ha júniusban belegondolsz, hogy minimum 1.2 millióval több lenne a számládon, akkor az fájni fog. Hamar elrepül fél év, ne gondold.
Úgyhogy én azt tanácsolnám, hogy felejtsd el az egészet, szívd fel magad és csináld amíg tudod.
Ha nagyon nagyon váltani akarsz, akkor először keress titokban valami olyan munkahelyet, ami lehet kevesebbet fizet, de szívesebben bejárnál.
válasza: válasza: válasza: válasza:Aki 1 év után tönkremegy, szerintem még a nyugdíj közeli utolsó 10-15 évet sem éli meg mert alkoholista lesz, vagy csak végez magával.
Ez a felnőtt élet menni kell csinálni kell, most még megteheted mert van aki megfőz majd neked munkanélküliként, de gondolkodj el azon hogy 1 év után így vélekedni nem épp egészséges gondolkodás, vagy túlvállaltad magad és több teher hárul rád mint amennyivel megtudsz birkózni.
Nekem volt olyan évem amikor szabadságra sem mentem, és a műszakvezető is szólt hogy találjam ki mit csináljak november-december hátralévő részében 18 nappal, úgy hogy 16 napot dolgozok 1 hónapban.
válasza:#4: Akkor egyből repülnék, mert ez nem kisPiroska bababoltja hanem egy normális termelőszektorban működő profitorientált cég. Ilyen helyen meg egyből megkérdőjelezik a motivációmat és mehetek is Isten hírével. A hasonló helyeken szokták fél oldalon keresztül hírdetni az igét, hogy "önálló munkavégzésre alkalmas, terhelhető és fejlődésre képes, motivált, proaktív személyiség blablabla"
------------
"Érdemes ténleg egy-egy hetet kivenni néha és elmenni ahol a munka kicsit sem ér el!"
Egy-két hét mi a jófrancra elég, de most komolyan...? A két ünnep és aközötti időszak is úgy telt el mintha 3 nap szabadságot vettem volna ki.
---------
"és esne ki alólad a talaj munkatapasztalat hiányában"
Az a gond, hogy alapból rossz szakmát tanultam (nagy kínnal diplomázva éveket csúszva), meg en bloc rossz területen. Én nem vagyok való szellemi munkakörbe, hiszen mindazt amit más diplomás mosolyogva megold én feszengve, mindennapos gyomorideggel és fogvacogtatva próbálok leküzdeni (ha egyáltalán letudom). Innentől kezdve hülyeség a 3 év munkatapasztalatról beszélni, mert egyáltalán nem tudok fejlődni (ne kérdezd mégis miért ragaszkodnak hozzám) és nem fogok tudni még 30-40 évet az irodaszékben lehúzni, mint egy szellemi gályarab, mert életidegen nekem.
Viszont az is gond, hogy 30-hoz közeledve már nem tanulhatok ki másik szakmát (ami nem diploma!!) mert hatalmas hátrányban leszek a mostani tizen/kora huszonévesekkel és 0 munkatapasztalatom lesz mégha el is végzek egy OKJ-t. Sehogy nem tudok ebből kijönni. Vagy kínzom magam ebben amíg még tudok és bírok vagy nyugodt, de üres zsebű munkanélküliként tengetem a napjaimat (és verem a pö**öm amíg anyámék élnek és eltartanak).
"vagy túlvállaltad magad és több teher hárul rád mint amennyivel megtudsz birkózni"
Az a gond, hogy pszichésen már annyira tropára vagyok, hogy azt is megkérdőjelezem, hogy jóval primitívebb munkakörbe is alkalmas lennék. Nem tudok logikusan gondolkozni, nem tudok nap mint nap a gép előtt koncentrálni és úgy érzem mintha üres lenne a tudatállapotom. Már egyetem alatt is szorongtam, de akkor úgy látszik még tudtam teljesiteni, de ma már akármit megtanulok, elfelejtem és KO-n van az agyam. Félek, hogyha tovább erőltetem, akkor mentálisan semmilyen munkakörre nem leszek alkalmas nemhogy irodai munkára.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!