Mit lehet kezdeni azzal az érzéssel, mikor a munkahelyeden mindenki kb. a semmiről beszélget, rizsázgat és te nem tudsz hozzászólni?

Akkor szólok hozzá,ha látom értelmét.

Elkönyvelnek olyannak,aki nem dumál sokat.

Nem beszélek csak azért, hogy beszéljek. Pl. nincs gyerekem, nem is akarok, nem is szeretem a gyerekeket. Amikor a kisgyerekes kollégáim "gyerekes" dolgokról beszélgetnek, akkor nem kotyogok bele, udvariasan megvárom amíg befejezik és kész.

Ettől még része vagyok a csapatnak, szerencsére egyik kollégám se valami kényszerbeteg idióta, aki szerint kötelező mindenkinek mindenről mindig beszélnie. :D

Tegnap mi a társadalmi egyenlőtlenségekről beszélgettünk elég hosszan.

...igen, ezen a héten most lazulás van, mert a németek nagy része 10.-ig szabin van, nélkülük meg nehezen megy a munka. (multi)

Nem kell mindenhez hozzászólni, hogy a csapat tagjának tartsanak.

Volt egy kollégánk ő tényleg minden beszélgetésben részt akart venni de mindenki utálta mert meghallotta, hogy valaki beszél és egyből ott termett.

Nagyon idegesítő volt.

Nálunk is hiányoznak a német kollégák mert sokkal több szabadnapjuk van mint ami nekünk jár így a héten kb zabot hegyezünk.

Nálunk az volt a téma, hogy mivel magyarországi telephelyről dolgozunk nem kaphatjuk euróban a fizetést és aki nem gyárt gyereket annak esélye sincs lakást venni.

Magyarország ok, hogy előre megy csak ne a szakadék felé tenné.

Nem tudom, hogy itt egyesek minek válaszolnak a kérdésre, ha nem tudnak és nem is akarnak segíteni...

"Nem kell mindenhez hozzászólni."

De "okos" tanács ez! Gondolom a kérdező nem is akar "mindenhez" hozzászólni, egyszerűen csak beszélgetni a kollégáival, mert kommunikációs problémái vannak és ettől sz*rul érzi magát. Az oké, hogy nektek teljesen kényelmes, hogy senki nem beszél senkivel, és mint a süketek, dolgoztok, de valaki nem szeretné, ha kiközösítenék azért, mert nem beszélget velük. Én tudom, hogy ez milyen. Én sem beszéltem sokat társaságokban, mert akkor még nem volt igényem rá. Aztán már senki nem barátkozott velem, és egy lány azt is mondta, biztos azért nem beszélek velük, mert utálom őket. Ez nagyon nem így volt, sőt azt a lányt kifejezetten aranyosnak tartottam. Szóval van különbség beszélgetés és szóf*sás között.

Kérdező, önismeret fejlesztés. Akár az interneten is olvashatsz ebben segítő cikkeket, könyveket. Én amióta foglalkozom vele, sokkal kifejezőbb lettem, és könnyebben ki tudom mondani a problémáimat. Ha valakivel beszélgetni szeretnék, kezdetlegesen olyan kérdéseket teszek fel neki, amiből úgy tűnik, érdekel engem, hogy mi van vele, aztán így lassan kialakul egy érdekes beszélgetés. Ha nem, akkor meg nem kell erőltetni. Ha nem tudsz kapcsolódni a beszélgetéshez, dobj fel te is egy témát, ami az életedhez köthető, és sokat tudsz beszélni róla. Csak lesz olyan, akit érdekel. Azért lesz jó az önismeret, mert ha sokkal magabiztosabb leszel, az emberek akarják majd, hogy beszélj hozzájuk, hallani akarják a hangod. Nálam ez volt. Remélem, hogy nálad is beválik.