Mi volt az eddigi legmegalázóbb álláskeresési, interjús élményed?

Amikor arról faggatnak, hogy van-e párom, gyermekeim, tervezek-e, stb.

Értem a motivációt mögötte, gondolom nem akarnak felvenni senkit, aki gyesre megy nemsokára, de akkor is gáz.

Másik, hogy van egy jól látható testi elváltozásom, és ezzel kapcsolatban kérdezgetnek, hogy elmegyek majd "megjavítani"?

Hát mi köze hozzá? Nem pultos, vagy ilyesmi munkakörbe mennék, hanem irodába, max a kollégáim látnának. Szóval nem a kinézetemmel termelném a hasznot. Ez is leginkább megalázó.

Remélem olvassa több HR-es, és soha senkit sem hoznak majd ilyen helyzetbe!

Hát nem olyan extrém megalázó dolog, de túl sok állásinterjún nem is voltam életem során:

Egyetem mellé kerestem szakmailag kapcsolódó gyakornoki helyet. Megjelentem az interjú előtt kb negyed órával a cég portáján, jelentkeztem, hogy xy-hoz jöttem állásinterjúra. Mondták, hogy rendben, szólnak az illetőnek, üljek le nyugodtan, majd jönnek értem.

Leültem, olvasgattam, aztán valamikor a megbeszélt időpont után 10 perccel lejött egy nő, hogy én vagyok-e az xy. Hát mondom én volnék.

Ő elvezetett egy nálam nem sokkal idősebb sráchoz, hogy tessék, ő a főnök, vele kell interjúzni. Aztán a kis tacskó nagyon nagyképűen elkezdett arról beszélni, hogy én milyen ember lehetek, hogy nem szólok, hogy megérkeztem és csak türelmesen várok. Azt hittem, dobok egy hátast :D Mondtam neki, hogy barátom, nem úgy van az, én itt voltam időben, csak nem tudtaok lejönni értem a megbeszélt időpontban :) Életem talán második interjúja volt ez, ma már elküldeném a halál péniszére is azt, aki a saját balf..szságát akarja rámkenni, mindjárt a legelső interjú elején :D

Még egyetemista diák vagyok.

IT területen kerestem eddig állást.

Két furcsa dologgal találkoztam.

-Az interjú online volt a cég vezetőjével, aki úgy folytatta le, hogy még munkába vezetett és kicsit látszott rajta, hogy nem igen figyel arra amit mondok.

-Szintén online interjúban 4 ember volt jelen rajtam kívül és belőlük két ember aranyosan, kedvesen kommunikált míg a másik kettő szúrós szemmel furcsán nézett és jegyzetelt. Minden mondatomra úgy reagáltak mintha valami óriási hülyeséget mondtam volna. (indokolatlanul)

Személyesen nem volt megalázó élményem.

Viszont sajnos az teljesen általános az országban, hogy nem kommunikálnak.

Komoly jelentkezésre még egy automata válasz sem jön.

Interjú után semmi visszajelzés.

Életem legelső állásinterjúja egy tescoban volt, a ruhaosztályra volt felvétel.

Konkrétan semmit sem tudtam a márkákról szaros kis 17 évesen (max a leghíresebbeket ismertem filmekből), szóval amikor megkérdezte az interjúztató hogy milyen márkát árul a tesco, teljesen bepanikoltam mert csak az jutott eszembe hogy c-vel kezdődik.

A válasz c&a lett volna, én meg azt mondtam hogy chanel.

Tudtam hogy hülyeséget mondok, de úgy voltam vele hogy jobb bármit mondani, mint bevallani hogy fogalmam sincs😅

Nem kaptam meg az állást.

#8

Mérnöki állásokról van szó, de szerintem más területen is ez megy.