Ha dolgozunk akkor annak mi értelme van?

Egyszer a régi szomszédom, akinek 3 állása volt, mondta, hogy: "Az ember unalmában hal meg".

Valahol igaza is van.

Ha nem lenne munka, akkor mit csinálna az ember? Részben rá lenne kényszerülve, hogy tevékenykedjen valamit, legalább maga körül kénytelen lesz egy idő után rendet tenni minimum.

Alapvetően egyetértek, én nagyon utálok dolgozni. Azért küzdök, hogy olyat találjak, ami valamennyire leköt, de már kezdem látni, hogy nekem ez az egész nem való. Jó, kell dolgozni, de sohasem leszek a munka hőse és mindig a szabadidő lesz nekem az élet.

A vállalkozói lét nem hinném, hogy mindenkinek a megoldást jelenti.

Ugyanúgy mások számára készül a termék, ugyanúgy másoknak kell az megfeleljen, ugyanúgy egyféle területtel kell foglalkozni rengeteget. Csak sokkal stresszesebb és nem heti 40-45 órát kell dolgozni, hanem 80-at - legalábbis eleinte, de rosszabb esetben onnantól kezdve mindig.

Amúgy szerintem egész egyszerűen túl vagyunk terhelve. Átlag irodai munkát nézve (mert abban dolgoztam eddig majdnem kizárólag, másra nem látok rá úgy): 8 óra munkaidő, 0,5-1 óra ebédszünet és sok dologtól függ, de talán átlag napi 2 óra utazás.

Eközben egész egyszerűen túl gyors a gazdaság üteme, túl sok az új áru és a szállítás, ebbe beleroppan a Föld.

Lehetne talán változtatni ezen, csak most még nem látjuk. 150 éve is máshogy működött a gazdaság, mint most, 500 éve is, 1500 éve is. Továbbá nem feltétlen az az legkevésbé rossz, ami most van, lehetne ennél jobb is.

Azzal nem értek egyet, amikor mindenkire vonatkoztatva állítják, hogy ha nem dolgoznánk munkahelyen, unatkoznánk/bekattannánk. NEM! Én a munkahelyen szoktam unni, amit csinálok, a saját hobbijaimat, érdeklődési köreimet nem unom. Nagyon jól ellennék napi 9 óra alvással, lassú életritmussal, kiskerttel (konyhakerttel), 1-2-3 kutyával, főzéssel, kreatív hobbikkal, sporttal, különböző témakörökben olvasgatással.

Amúgy kérdező, valamilyen szinten van kiút.

Nekem a napi 6 óra munka a célom és a szakmámban erre talán lehet is lehetőség. Az biztos, hogy meg tudnék élni belőle ebben a szakmában.

Illetve rá kell jönni, milyen jellegű munka a kevésbé szenvedős.

Én dolgoztam betanított irodai munkásként. Manuális adatösszenézegetés, adatjavítás, ráadásul olykor brutál tempóban. Hát az elején még szerettem is, de 1,5-2 év után lényegében pszichoszomatikus tüneteim lettek, úgy szenvedtem.

Most olyan helyen vagyok az új szakmámban, ahol minden feladat tökúj. Lényegében valamit meg kell tanulnod (de önállóan, mert dokumentáció alig van róla cégen belül, aki foglalkozott vele, már nincs itt és a csapat többi tagjának más a feladata), majd alkalmazni, elvégezni a feladatot, időre. A következő feladat valószínűleg teljesen másról fog szólni, más technológiák, eszközök, sőt, olykor más szakma. Tanuld meg, csináld, időre. A következő is: tanuld meg, csináld, időre. Ez meg egész egyszerűen NEM MEGY, kevés hozzá az IQ-m, ennyi. De attól, hogy rettentő nehéz, fárasztó és az esetek 70%-ában megakadok azzal, hogy nem értem vagy nincs ötletem, ugyanolyan érzésem van, lelki "tüneteim" vannak, mint a monoton irodai munkánál. Ott a monotóniától, itt a nem-haladástól.

Most váltok. Megalapozott reményem lehet, hogy ez olyan jellegű munka lesz, ahol tanulni is kell, logikát is kell használni, fejlődni is kell DE kell csinálni már megszokott feladatokat is, valamilyen szinten lehet építkezni a már meglevő tudásra, sablonokra.

Ha mégse olyan, akkor megint váltani fogok. Addig, amíg nem találok olyat.

az életünk 80% munkából áll

Neked egy nap 10 orabol, egy het meg 5 napbol all, szabi es unnep nelkul?

Azert dolgozunk hogy futott lakasban netezhess barlangi tuzrakas helyett, hosz kocsikazz gyalogolas helyett, hogy ne neked kelljen aratni, levagni egy allatot, stb.

Joforman azert dolgozol, hogy mas szolgaltatasait fizesd ki.

Az igenyekkel aranyosan no a munka mennyisege is.

Én egyetértek a kérdezővel, ugyanígy vagyok vele, semminek nem látom semmi értelmét. A munkának se, de annak se, hogy aztán a fizetésemből vegyek mondjuk ételt, mert az is mire kell? Arra, hogy legyen energiám és tudjak dolgozni. A kávén gondolkodtam el ugyanígy valamelyik nap. Csináltam a kávémat, és gondolkodtam, hogy ezt most azért iszom, hogy utána be tudjak menni dolgozni. Azért dolgozok, hogy utána tudjak venni kávét. Azért veszek kávét, hogy tudjak dolgozni... Jó, persze, szeretem az ízét, de minden egy nagy hülye körforgás, és inudul újra elölről az egész...

És igen, a kérdező kicsit túlzott azzal, hogy az életünk 80%-a munka, mert ha egy átlagos, 8 órás munkát nézünk, akkor az kb 33%. De én oda számítom azt az időt is, amíg utazok oda-vissza, azt az időt, amennyivel előbb bent kell lennem, azt is, amennyivel később indulok haza, és azt is, amennyivel hamarabb kelek, hogy legyen időm elkészülni. Elvégre ezek közül egyiket se szórakozásból csinálom, és elég sok időt elvesznek...

Na most egy fokkal értelmesebben tudtam megfogalmazni, mint a múltkor a pszichológusomnak.