Túl nagy elvárások?
Történt, hogy 2 hónapja beadtam a felmondásom a munkahelyemen. Ezen a helyen 2 évet húztam le (irodai munkavégzés). Az itt töltött idő alatt igyekeztem jó kapcsolatot ápolni mindenkivel. Volt egy kolléganő akivel már-már barátok lettünk. Azonban ő elkezdett kiégni a munkában, elkezdte utálni a többieket főnökkel együtt. Velem is volt súrlódása de rendeztük. A kiégése odáig fajult, hogy elkezdte minden munkájára adott visszajelzésben csak a rosszat látni. Ezekből adódóan ő sosem akart csapatépítőkön részt venni, mert ki nem állhatja a többieket. Sokszor mondta azt, hogy csak azért megy ilyen eseményekre mert én is ott vagyok.
Aztán eljött tegnap az utolsó napom. A többiek elbúcsúztattak, kedvesek voltak. Azonban a nap végi búcsúztatom előtt az említett kolléganő részéről csak azt hallgattam, hogy essünk már túl ezen, neki nincs kedve ehhez, minden baja van, hogy a többi kollégával egy levegőt kell szívni.
Hangsúlyozom: ő és én jóban voltunk. Mindennap beszéltünk. Megbeszéltük a magánéleti dolgainkat is, találkoztunk munkán kívül is.
Emiatt elég rosszul esett, hogy szívta a fogát, hogy minek kell még ez is, és reméli hamar vége lesz a búcsúztatónak. Természetesen nem volt éjszakába nyúló sztori. 1-1,5 órácska volt. Bőven elég is volt mindenkinek munka után.
Pár emberrel egy irányba mentünk haza, köztük a szóban forgó kolléganővel. Vártam a társaságra, de a kolléganő közbe pattogott, hogy " mi van már? miért nem megyünk?" stb.
Nos, igazából eléggé rosszul esett tőle ez a viselkedés. Értem, hogy ő utált mindent és mindenkit a munkahelyen, nekem ellenben voltak pozitív élményeim is. Nemcsak vele voltam jóba, hanem másokkal is, akiktől nyilván el szerettem volna köszönni rendesen ( ez meg is történt).
Ennek a kollégának minden gondját, baját végig hallgattam 2 éven át. Mindennap. Nem esett nehezemre. És amikor eljön az utolsó munkanapom + a búcsúztatóm akkor úgy viselkedik mintha a fogát húznák. Tudom, hogy utál mindenkit a melóhelyen, de elvártam volna, hogy a jó viszonyunk miatt a búcsúztatómon ne úgy viselkedjen már, mint akinek épp elmentek otthonról.
válasza:Én is utálok mindenkit az irodánkban, hogy ez miért van így, arra nekem megvan a nyomós indokom. Én mivel semmilyen szinten nem szeretek ennek a közösségnek tagja lenni, teljesen elszeparálom magamat tőlük és így van, akiket nem bírok, azokkal nem ülök le egy asztalhoz, ott sem lesz más és utána sem lesz más és a helyzet.
Másokkal nem foglalkozom a munkámat végzem, amelyből szintén olyanokat kapok, ami rám nézve rosszabb, mert nem vagyok hajlandó beállni a sorba. Ezek végett keresek már egy ideje másik munkahelyet, amely lehet iroda is, de minimum elvárásom 400 ezer nettó.
válasza: válasza:Hát, ha nem esik le neked, hogy az volt a baja, hogy elment az egyetlen ember, akit nem utált és hogy neki a búcsúztatód csak arról szólt, hogy innentől minden napja szívás lesz, akkor eléggé kevés empátiád lehet, ha 2 évig hallgattad őt és így sem esik le a dolog.
Gondolj bele, hogy te egy olyan helyre mész, amit te választottál, szóval elvileg csak jobb lesz. A volt kollégák pedig nem meghaltak, szóval ha akarsz bármikor tudsz velük találkozni, szóval neki fontosabb volt a búcsúztató, mint számodra.
Mondjuk azt sem értem, hogy ha ennyire utál ott lenni, akkor miért nem keres másik állást.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!