Felmondás, hogyan?

Eddig 2 munkahelyen mondtam fel, az elsőt szerettem, a kollegakat, es a fonokot is birtam, de abbol a penzbol nem jutottam volna egyrol a kettore, odamemtem szemelyesen a fonokjoz es igy elmondtam neki,hogy van jobb ajanlat, megyek probamunkara, de honap vegeig tudok maradni, ha kell. Jol fogadtak, meg utana is voltam parszor szabadnapjaimon hetvegen beugros, ha szóltak.

Masodik, rokonoknal dolgoztam kulfoldon, de nem igazan jott be, neha gyomorideggel mentem dolgozni, hogy ma mit talalnak eppen ki. Nagyon mas mentalitasuak voltak, mint en. Nem akartam nagy vitat, igy arra fogtam, hogy honvagyam van, meg egyedul erzem magam, stb. Haza akarok koltozni, koszonom a lehetoseget, de ennyi eleg volt. Kb. azota nem is beszeltem veluk, de mindegy is.

Külföldön dolgozom a turizmusban, nagy a fluktuáció a szektorban, én is sokszor váltottam már munkahelyet. Első körben mindig a főnökkel beszélek személyesen, elmondom a felmondás okát, általában őszintén (jobb ajánlat, lakóhelyhez közelebb munkahely, akármi). Aztán adom neki a papírt, megállapodunk mindenben (túlórákat, szabit kifizeti-e, vagy inkább annyival hamarabb lépjek le, meg ilyenek, mondjuk erre általában másnap térünk rá, ugye még ki kell számolnia a dolgokat. Én általában elfogadom az ajánlatot, de olyan is volt már, hogy mondtam, hogy a maradék szabadságomat lehetőség szerint tényleg szabadságként szeretném, nem pedig pénzben.)

Aztán ha a főnökkel letárgyaltam, akkor mondom a többieknek, akikkel jóban vagyok, azoknak egyesével, és nekik először. A többieknek meg amikor alkalom van rá, mondjuk ebédszünetben, ha sokan ott ülnek, akkor bejelentem. Aki épp nincs ott, az meg így járt.

Aztán az utolsó napon még körbejárom a részlegeket (recepció, pincérek, konyha, szobalányok), és elbúcsúzok az épp dolgozó kollégáktól. Akikkel meg jóban vagyok, azokkal meg úgyis megbeszélünk egy búcsú akármit (ivást, pizzázást, fagyizást) közösen.