Utálom a munkám,most van esély váltani, de megijedten tőle. Ez normális?

Ez ilyen. Tényleg nem tudhatod mi lesz. Én elég sokszor váltottam helyeket, mert projekt alapon dolgoztam és az a tanulság, hogy mindig csak amikor ott van derül majd ki az ember, hogy milyen. Hiába gyűjt infokat. Tök kis részleteken múlhat hogy jó e. Eleve a feladat, de a terheltség, a hangulat, az emberek. de olyanon is, hogy kényelmes e a szék.

Szóval jobb ha belenyugszol, hogy nem tudhatod előre milyen lesz. Szerintem az a jó hozzáállás, hogy ha menni akar az ember megy és ha nem lesz jó, akkor fél, egy év után vált megint.

Amire még készülj, hogy az eleje mindig nehéz, akkor is ha jó helyre kerülsz. Nem ismersz senkit, rengeteg új info, betanulás. Szóval abból, hogy az elején kivagy még nem lehet biztosra következtetni.

Komolyan nem tudsz utánanézni a béreknek a mai világban?

Egyébként szerintem nem csak az utálat számít, hanem könnyű a szar, de kisebb felelősségű, kisebb kockázatú semmiben tengeni az állami szférában. Aki sokat van ilyen helyen rá tud parázni a versenyszférára, ahol általában azért nagyobb a tempó magasabb az elvárás stb.

1-hez hasonlóan gondolkodom, annyi különbség van köztünk, hogy én nem váltottam kifejezetten sokszor, viszont ha váltok, akkor én hamar váltok.

Tehát volt sajnos, hogy egymás után 1 rossz váltás miatt 2-3-at is benyeltem.. Szóval igen, nem tudhatod előre, bármennyire nyomozod le, vagy bármennyire nyomja magáról a 2 évvel ezelőtti PR kampányban hogy milyen faxa munkahely és work-life balance, mikor odakerülsz és látod hogy heti szintű a fluktuáció és mindenki szív.

Én beposhadtam 5 év után rendesen, ráadásul jelentősen jobban megfizetnek máshol, ezért váltottam. De elsőre rosszul. Úgyhogy most nézelődök. Én ha tudom, hogy rossz helyen vagyok, nem tudok leküzdeni 1 évet sem, próbaidő vége előtt váltok. Nem tudok szenvedni minden.egyes.nap. Ilyenkor addig megyek tovább, amíg meg nem találom a helyem.

Igen, nehéz, stresszes, bizonytalan. De most már nem bánom, hogy eljöttem a régiről. Mert ebben a pár hónapban iszonyú sok minden történt velem, sok embert ismertem meg, (át is csesztek..), de mellette szakmailag is tanultam, és mellette szakmailag elismert embereket is megismertem.

Nem azt mondom, hogy ez így könnyű és jó. Mert nem az, sőt, nagyon-nagyon nehéz, és megterhelő. De magamban bízok, hogy hamarosan, ha az első nem is jött be, a következő ( vagy azutáni), statisztikailag nézve is csak jobb lesz már valószínűleg.

Ahogy az előző helyemnél is volt, ahol sokáig maradtam. Örülök, hogy végül ott kötöttem ki, pedig előtte megjártam 2 borzalmas helyet rövid ideig. Sokkal többet nyertem így, hogy tovább mentem.