Mi értelme van annak, hogy valaki majdnem végigtanul egy évtizedet azért, hogy nagytudású, kiváló szakember legyen a szakmájában, aztán mikor munkába állhatna (vagy 1-2 év munkaviszony után), inkább terhes lesz és elmegy gyerekezni 3-4 évre?

Annyira buta ez a kérdés, gondolom férfi (vagy esetleg szélsőséges feminista) a kérdező.

Nem bántásból, de olyan szempontból, ahogy írod saját magad is, hogy abszolút nem tudsz belehelyezkedni a helyzetükbe..

1. Egy férfi könnyebben tolja a gyereket. Igen. De miért? Biológia. Mert egy férfi simán vállalhat 40 évesen először gyereket, és tökre ráér ezen gondolkozni, de nagyon sok nő 35 felett már nehezebben esik teherbe... vagy később derül ki h nem kész az olyan könnyű.

2. Azt írod 28-30 körül végez és utána megy babázni. Ez abszolút tökéletes időszak is rá minden szempontból, főleg ha megvan a háttér is és a társ hozzá. Mire várjon? Jól teszi. :)

3. 10 évvel korábban 20 évesen nyilván a karrier az első, 30 körül már más tervek és célok alakulnak ki: lakástervek, gyerektervek. Ily változik az ember - hál istennek. ;)

4. Nem a nő tehet róla, hogy ideiglenesen lemondással jár a családtervezés: ezt bevallják, akkor is, ha nehéz visszarázódni a munka világában. Ez inkább bátorság és kitartás kérdése.

Nem gondolom, hogy csak azért, mert egy nő karriert akar építeni, vagy eddig folyamat ezért tett, ilyen degradáló módon kéne véleményt alkotni.Úgy csinálsz mintha eldobta Volán az eddigi életét. Pedig nem.

Másfelől nagyon is jól teszi, hogy 30-35 körül a családot helyezi valaki előtérbe: ezt kort majd írtad. Akkor lenne h*lye, ha nem így tenne. Mint írtam, 35 felett már több nyavalya is előjön, és a teherbeesés sem biztos hogy olyan könnyű lesz.

Ha erre vágyik, éppen akkor lenne bolond, ha tovább várna, mikor ideálisnak a körülmények...

Természetesen sokkal korrektebb lenne az élet, ha mondjuk a szoptatás után az apa maradna otthon a gyerekkel, és a nő visszatérhetne a munka, a felnőttek világába. Vagy legalább fele-fele arányban így történne.

De ez alapvetően a férfiakon múlik.

#9:

Nem ugyanott tart, hanem sokkal előrébb, mert a tanulmányait IS sikerrel zárta, és családot IS alapított. Lehet, hogy ez a te életedben semmi, nem képvisel semmilyen értéket, de a legtöbb ember életében ez a legfontosabb.

Az meg csak a magánvéleményem, hogy inkább az ilyen értelmiségi szüljön 4-5 gyereket, mint az a tanulatlan putrilakó, aki se tanulni, se dolgozni nem akar, de ráér.

Jó esetben a munkád nem tölti ki az életed 110%-át, akkor se, ha szingli vagy és gyerektelen. A teljes, tartalmas élethez kell a magánélet is. Mivel az ember társas lény...

Továbbra sem értem, hogy miért akkora baj, ha valaki 2, 3, 4 vagy akár 10 évet a családalapításra szentel, ha egyszer 40-50 évig dolgozik. Tudományos területen pláne nem jellemző a békés nyugdíjas kor, életük végéig kutatnak, tanulnak és tanítanak. 2 év az semmi. Lehet, hogy 28 évesen nagy a különbség, de 68 évesen nem jelent majd semmit.

17 pontosan jól írja.

Az én válaszom is megsértette valaki egóját, mert le lett pontozva. :D

Egyébként a nőkön sokkal több elvárás van és igen, versenyt kénytelenek futni néha az idővel. Egy férfinak valóban sokkal kényelmesebb, ha ezekből mondjuk hátrább hagyja a családot. De a no ezt nem biztos, hogy megteheti.

Egy nőnek ott vannak először az iskolák, aztán a házasság, a gyerek vagy gyerekek, mert ugye ketyeg az a bizonyos biológiai óra, a munka, a karrier, mellette a harmonikus házasságra törekvés és a gyerekek felnevelése. Ezzel együtt az öregedés.

Nem tudom a kérdés mi célból született, szerintem csak egy irigykedő ember akinek nincs túl tartalmas élete, ha erre van ideje hogy gyiken egy másik ember életet taglalja és azon rugózzon, valljuk be.

Én így úgy látom ezt, mint 17-es: pont hogy ennek a nőnek minden össze jött és sikeres. A kérdezőnek meg valszeg keserű a szőlő. Sikeres ember nem időzik itt más emberek élethelyzetén, szerintem.

Szerintem ez egy teljesen valid kérdés a részedről és nekem is már többször megfordult a fejemben.

Én még fiatal, huszonéves egyetemista lány vagyok és egyelőre még messze nincsen tervben a családalapítás stb., de szoktam gondolkozni ezen mert egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy mégis hogyan lehet jól összeegyeztetni a tanulmányokat és a karriert a családdal. Számomra ez egy rejtély és szerintem ez egy sokakat érintő probléma, amivel érdemes lenne komolyabban foglalkozni, megoldásokat keresni rá. Én például jelen állás szerint szeretnék majd gyereket vállalni a jövőben, viszont nem szeretném ezzel együtt elvágni a jövőbeli lehetőségeimet, amikért éveken keresztül sok időt, energiát és pénzt áldozok. Kifejezetten félek attól, hogy a gyerekvállalás úgymond tönkreteszi majd az életem, eltorlaszol a lehetőségeimtől és csak “anya” kategóriában maradok a hátralévő életemben, amiből sosem fogok tudni kimászni. Emiatt én inkább abban gondolkozom, hogy miután végeztem a tanulmányaimmal mindenképpen szeretnék dolgozni a szakmámban és a lehetőségeimhez képest szeretném először megvalósítani a céljaimat (mind karrierben, mind a magánéletben hobbi, érdeklődési kör stb. terén), majd csak ezt követően jöhetne elő a gyerek kérdés. Egyrészt azért, hogy a lehetőségekhez mértem bebiztosítsam magam (egyik szempont az anyagiak mert a gyerek és önmagában az élet nem 2 forint, a másik szempont pedig a karrier mert nem hiszem, hogy pályakezdő anyukaként olyan kelendő lennék a munkaerőpiacon), hogy megvalósítsam önmagam és szimplán legyen eredménye a korábbi munkámnak, ki tudjam élvezni annak gyümölcsét. Ha ez azzal jár, hogy csak “későn” vagy nem szülök gyereket, akkor úgy alakul.

Ugyanis bárhogy nézzük a nő az, aki kihordja a gyereket, ő szüli meg és nagy átlagban ő is marad vele otthon, ő marad ki a szakmai életből. A nőtől fogják megkérdezni, hogy tervez-e (még) gyereket a közeli jövőben és a nő fog hátrányt szenvedni azon feltételezések miatt, hogy majd úgyis sokat betegeskedik a gyerek, úgyis el kell menni majd a szülői értekezletre, úgyis hordani kell a gyereket az iskolába reggelente meg érte kell menni stb., stb. A férfiakat kevesebb hátrány éri emiatt és ez nem nőgyűlölet stb…. Nekem nem egy olyan nő ismerősöm van, akit pl. a szülés után nem vett vissza a főnöke a munkahelyére mondván, hogy anyaként már nem tud felelős, megbízható munkaerőként tekinteni rá és még tudnám sorolni. Sajnos ilyen világot élünk, legalábbis ez is egy valós probléma szerintem. Az ember végez a tanulmányaival, szeretne dolgozni is a szakmájában, fejlődni, tapasztalatot szerezni, tanulni, előrelépni stb., de közben szeretne családot is alapítani és ezt nagyon nagyon nagyon nehéz lehet összeegyeztetni, ha nem lehetetlen.