Szégyen nem bírni a fizikai munkát?

Okosabb vagyok szerencsére.. bagóért kapok olyan embereket akik bírják.

gondoltam lebetonozom itthon a járdát.. áh, mondom nem szenvedek vele.. kérek pár árajánlatot.. kaptam is párat rövid időn belül.. nevetséges összegekért.

Akkor mondom csinálja mindenki azt amihez ért.. amíg betonoznak addig megkeresem a kivitelezés dupláját.

#5

A gyökerek nem csak az ásást nehezítik meg :)

Egyetem után gyorsétteremben dolgoztam, mert nem találtam rögtön a diplomámhoz illő állást.

Aki dolgozott ott, tudja, milyen: ha megállsz egy kicsit, már jön is a felettes, hogy miért nem dolgozol.

Állandóan talpon kellett lenni, menni ide-oda, rámolni, cipelni, suvickolni, ezt-azt csinálni.

Ebéd alatt ülhettünk le.

Egyszer úgy fájtak a lábaim, hogy a pult mögötti kicsi hűtőt úgy töltöttem fel, hogy leültem a földre és rám szóltak, hogy ez gusztustalan, guggoljak vagy hajoljak le. Ráadásul emlékeim szerint egy hr-es néni szólt, aki onnan ment is vissza az irodába ücsörögni.

Emlékszem, sokszor nem is kellett kimennem a wcre, csak azért mentem ki, hogy ülhessek.

Hazafele a buszon meg a metrón az se érdekelt, ha a nyugdíjas klubb is velünk tartott, ültem. Szerencsére olyan hajnalban utaztam be, hogy volt, hogy belefutottam a buliból hazafele tartókba, és olyankor mentem haza, hogy a kisgyerekesek, a kismamák, meg az idősek otthon voltak, tehàt mindig ülhettem.

Nekem a kezdetekben estére bőven fájtak a lábaim, de reggelre elmúlt, később reggelre se múlt el, meg napközben fájt.

Ráadásul ez a kevés alvás és állandó pörgés meg, hogy folyton ordibálnak velem (meg másokkal) se tett jót, otthon munka előtt sírva készültem el és munka után is volt hogy hazaértem és sírva fakadtam. Egyszer még a munkahelyen is sírtam a raktárban, nem tudtam visszatartani, pont ott volt egy kolléga is.

Szerintem teljesen normális, ha az ember nem bírja.