Nincs kedvem az állásinterjús feszengéshez. Most megyek. Javaslat tanács?

Gondolj arra, hogy nem csak neked van szükségük a munkára, hanem nekik is nagy szükségük van rád. Ha felvesznek, akkor úgyis kollégák lesztek, beszélj velük úgy, mint egyenrangú kollégákkal. Ha nem vesznek fel, akkor úgyse találkozol velük többet, teljesen mindegy, hogy mit gondolnak rólad, hiszen idegenek.

Segíthet még, ha arra gondolsz, hogy higgadtan, magabiztosan jól is sikerülhet, de az izgulással eleve elrontod, tehát felesleges izgulni.

Ne nyomkodd a mobilod, lehet, hogy figyelik. Meg ha közben jön az interjúztató, akkor nagyon ciki lehet, ha nyomkodsz!

Hajrá! 🤞

Ez hülyeség, amit a többiek írnak. Vagy úgy születsz, hogy feszengesz ilyen helyzetekben, vagy nem. Én is parázok állásinterjúk előtt, de nemcsak az előtt, hanem dolgozatok előtt is, illetve bármely más "idegen" helyzetben előjön szorongásom.

De ez nem úgy megy, hogy csettintésre eldönti az ember, hogy innentől nem izgulok. Ez olyasmi, mint amikor fázik az ember - dideregsz, egy kis ideig el is tudod hitetni önmagaddal, hogy nem fázol, de utána visszajön a didergés újult erővel.