Azért viselkednek így velem a kolléganőim, mert egy gyakornok vagyok?

Mert féltik a helyüket, az ilyen gyakornokok, mint te is, igyekeznek jól dolgozni jól megfelelni, így az ő kényelmes tempójuk, munkamoráljuk jobban szemetszúr a főnökségnek. Meg hát ott vagy fiatal csajként, persze, hogy a pasik kedvesek, ezt se szeretik.

Amúgy én a nyílt sisakos küzdelem híve vagyok és megkérdezném mi a franc bajuk van. Ha nem te, akkor jön más. Amúgy ott is sokszor van egy hangadó, ha annak nem vagy szimpatikus, akkor a többit se nagyon tudod meggyőzni, amíg ott van. (Hozzám is így álltak az egyik helyemen, aztán a legnagyobb arcú elment szülni és érdekes módon egyből mindenki rendes lett, ha barinők nem is lettünk, de jó hangulatban dolgoztunk). Ha nem ott képzeld el a jövődet, akkor pedig nem kell velük törődni, koncentrálj a munkára, ha lebasznak ne vedd fel, te a főnöködnek felelsz, nem nekik. Aztán letelik a gyakornoki idő, te pedig mehetsz máshova,jobb helyre.

Hasonlóra gondoltam, mint a hármas válaszoló. A hosszabb ideje ott dolgozókat feszélyezi az új kolléga, egyelőre nem tudnak téged hová tenni. Egy összeszokott csapatba általában nem egyszerű bekerülni. Kell, hogy ők is nyissanak feléd, ami viszont időbe telik. De vannak olyanok is sajnos, akik lenézik a pályakezdőt, szándékosan belekötnek, mert így érzik fontosnak magukat és a munkájukat.

Nekem sajnos az első munkahelyemmel rossz tapasztalatom van. Eleve furcsa volt, hogy sokkal fiatalabb voltam mindenkinél, a korban hozzám legközelebb álló is tizen évvel idősebb volt (én 21 voltam). A legtöbben csak közönyösen viselkedtek, de néhány kolléganőm szándékosan kötekedett, beszólt, alázott. Éreztem, hogy ki akarnak túrni, de csak kesőbb értettem meg, miért. A sok 10-15-20 éve ott dolgozó utálta az új főnököt, konkrétan lázadtak ellene. Engem pedig ő vett fel...azt feltételezték rólam, hogy amiket tőlük hallok, azzal rohanok a főnökhöz árulkodni. Ha segítettem valakinek mert elmaradt a munkával: biztosan, csak és kizárólag azért tettem, hogy a főnöknek imponáljak. (Mennyire elkeserítő, hogy nálam sokkal idősebb, tapasztaltabb emberek ilyen gyerekesen viselkedtek...) Szomorú, de akkor lett jobb a helyzet, amikor megkerestek egy másik munkahelyről, és bejelentettem, hogy váltok. Érdekes, attól kezdve mindenki bájolgott, főleg, hogy a főnököt teljesen magamra haragítottam a döntésemmel (nem akarta, hogy elmenjek). Akkor esett le nekik, hogy nem a főnökasszony kiskedvence vagyok (majd' egy év után).

Megértem, hogy bánt a dolog, de sajnos túl sokat nem tudsz tenni. Vagy javul a helyzet, és megenyülnek kicsit, vagy tűröd, amíg nem akad jobb lehetőség. A feladataidat meg elvégzed legjobb tudásod szerint. Kitartás! :)