Félek a gyári munka ezen részétől?

A személyiségtípusomról sokat olvastam, és sikerült jobban megérteni, hogy nekem a gyári munka nekem miért félelmetes. Már dolgoztam ott, és nem rémülök meg tőle, de most jelentkeztem egy gyárra ami elvileg nagyon jó. 250 bruttó, klimatizált helység, elvileg jó közösség, és könnyű fizikai munka, ami nekem a legfontosabb.

Tehát teljesen elviselhető lesz. Koffeint is iszok, ami segít kibírni, de a fizikumom elég jó.

De a 12 óra.... az olyan soknak tűnik. Ezt nekem három hónapig elég dolgozni, aztán már tanfolyamra megyek mással kapcsolatban. 12 órán át, ebből fog állni az életem két hónapig. És nekem ijesztő, hogy nem egy kreatív, szellemi munkát végzek, hanem...csak egy "értelmetlen" ismétlődő folyamatot, órákon át. Az is jó, hogy közben tudok gondolkodni, megszokom a folyamatot, és nagyon el tudok lenni a képzeletemben, tehát arra is gondolok, hogy kizónolok majd és nagyon jót filozofálok.

De valahogy... annyira fura bejárni. Fura "átadni" az életemet valami cégnek, ahova kötelező bejárni, reggel fel kell kelni, és van egy nagy kötelesség ami húz. Előző munkahelyeimen szabad voltam viszonylag, pl. Woltos futár is voltam, azt szerettem. De itt tényleg ott kell lenni, és csinálni.

Tehát, megvagyok ezzel barátkozva, örülök neki, de van egy ilyen félelem bennem. Mintha nem lennék erre képes, és depressziós leszek a semmitől. Régen a gyári munkától az voltam, de azt kényszerből csináltam, nagyon rossz gyárban, rossz emberek között, nehéz fizikai munka volt.

Ne arra válaszoljatok, hogy én hogyan ne féljek, hanem arra, hogy ti amikor dolgozni jártok olyan helyre, amit nem szerettek, akkor hogy bírjátok ki? Mit éreztek, hogy fogadjátok el? Reggel hogy keltek fel? Aki gyárban dolgozik, az különösen érdekelne, hogy élitek meg, hogy bírjátok? Nem érzitek, hogy nem éltek a munkán kívül? Minden gondolatotok érdekel erről.