Hogy lehetséges minden nap motiválni ugyanarra a munkára magad heti 5 napban, 40 évig?

Szerintem ez átlag aggyal képtelenség és aki erre képes az vagy hazudik vagy OCD-je van vagy valami más betegsége…

Például az első két évben lelkesedtem a munkámért és élveztem mert újdonság volt és minden nap tanultam valami újat.

De 4 év után már fizikai fájdalmat érzek mert minden nap ugyanolyan, a reggeli készülődés, ugyanaz a munka, ugyanazok a pofák a munkahelyen mintha élettársak lennénk, ugyanaz a hazaút, kaja készítés és mire a kanapéba esek már este 7 és kiégett aggyal gondolkodhatok, hogy hogyan használjam ki a maradék 3 órámat hulla fáradtan, de a legtöbbször inkább csak nézek ki a fejemből valami sorozatra mert több energiám nincs.

Ettől kellene boldognak lennünk? Csak mert nem íjazni kell a dzsungelben és széthatjuk magunk a betondzsuggelben? Tényleg ez a boldogság forrása? Ez mitől jobb mint az íjazás?