A munkahelyen hogy bírjátok, hogy heti 5 napban 8 órában össze vagytok zárva emberekkel ? Gyakorlatilag az a 2.otthon. De nem frusztráló ? Egy idő után még abból is eleged lenne, akivel egyébként jóba vagy.

Hasonlóan vélekedem én is.

Nekem úgymond nincs bajom a munkatársaimmal csak belegondolok, hogy 8-ra járok dolgozni, hazaérek fél 5-re és aztán a párommal alig tudok lenni, már sötét van, már nem nagyon lehet sehova se menni, ügyet se lehet intézni. Rossz, hogy párom 6-ra megy így hamar alszunk és még kevesebb idő jut egymásra. Így nem tudunk együtt reggelizni, ebédelni is a munkatársaimmal ebédelek, még szerencse, hogy vacsorázni a párommal tudok. De ez lesz örömre igazából.:D gyerekeink lesznek még nehezebb lesz megosztani a figyelmet. Páromra is, rájuk is jusson abból a kevéske időből. Hazaérek megfürdök, eszünk, pakolok másnapra kaját a páromnak, főzök, mosogatok, kikészítem a másnapi ruhánkat és már jön is a következő nap.

Ez nem emberfóbia, hanem ez az igazság, a valóság, hogy ha az ember nem vállalkozó vagy nem otthonról dolgozik, vagy esetleg nincs gyesen:D akkor az életét ott tölti a munkahelyén és én ezért is gondolom, ha nem érzed magad jól ott a légkörben, akkor érdemes váltani, mert sajnos nagyon sokat számít kik a munkatársak, a kedved, az érzelmi állapotod, a munkához való attitűdöd nagyon befolyásolni tudja sajnos.

Egyetemen tanultam én már ott is volt, hogy besokaltam. Bejárós voltam és mindennap hatkor indultam. Minden félévem így nézett ki: hétfőn 6-ra értem haza, kedden fél 6-ra, szerdán este 9-re!! Csütörtökön 3-ra. Pénteken nem volt egyetem. Jobban örültem volna, ha a tárgyak jobban ellettek volna osztva és inkább lett volna pénteken is suli.

Nagyon rossz volt, hogy volt mikor szinte aludni jártam haza és még az álmomban is a csoporttàrsaim és a suli volt. Azt hittem sose lesz vége ennek a rémálomnak.

A legrosszabb az volt, hogy bejáróskémt méghozza voltak 2-3 óras szüneteim, amikor csak ültem magamnak. Vagy volt mikor a barátaimmal voltam. Természetesen szerettem a csoptársaim, voltak barátaim, de a jóból is megárt a sok és mindig a vizsgaidőszakot vártam, hogy végre ne a suliba kelljen lennem olyan sok órán át.