Tényleg ilyen viselkedést kell tanúsítani egy gyakornokkal szemben vagy csak én túlzom el a dolgot?

Előre szeretném jelezni, hogy szóljatok nyugodtan, ha szerintetek én reagálom túl.

Szóval. 1 hónapja kezdtem el dolgozni egy irodai környezetben. Nagyon tetszik, végre szakmai helyen dolgozhatok, igazi gyakornokként, ami nagyon sokat jelent nekem, hiszen eddig erre nem volt lehetőségem. Viszont. Van egy kolléganőm, akiről úgy érzem, hogy nem kedvel és próbál megalázni. Amikor ebéd van és együtt eszünk, akkor normális, de amikor az irodában ülünk és dolgozunk, akkor történnek (többnyire) azok a dolgok, amiket nem tudok hová tenni. Értem én, hogy gyakornok vagyok, de szerintem van egy határ.

Olyan dolgokat csinál, hogy minden másodpercben kérdezi, hogy éppen mit csinálok, osztja a feladatokat, hogy mit milyen sorrendben csináljak, miközben ezt már megbeszéltem azokkal az illetőkkel, akik adták a feladatot, hogy kinek mennyire fontos. Őt ez nem érdekli, mindig mondja, hogy „inkább azt csináld” „a másik a fontosabb”, de közben nem is az ő ügye, fogalma sincs róla. Mindig megkérdezek mindenkit, aki éppen feladatot oszt rám, hogy kinek pontosan, dátum szerint mikorra kell elkészíteni az adott munkát, így én fel is írom szépen, és abban a sorrendben haladok. Eddig ez jól is működik, de ő folyamatosan ebbe bele akar szólni. A másik, hogy írnom kellett egy másik osztálynak egy emailt, ami egy tök általános, semmi szakmai jelleg nem volt benne. Odaállt fölém és diktálta. Ezzel még annyira nem is lett volna baj, de konkrétan abba beleszólt, hogy hová tegyek és hány db entert és vesszőt (természetesen a vesszőket persze, hogy tök idióta, értelmetlen helyekre diktálta) ezen kívül még azt is megmondta, hogy hogyan írjak alá, milyen betűtípust használjak és betűméretet. (Ebbe abszolút nem hiszem, hogy bele kellene kötni…. főleg, hogy szerintem van esztétikai érzékem és tudok helyesen is írni)

Az egyik nap ő bízott rám egy dokumentumot, amit meg kellett írnom. Volt benne egy rész, ahova egy táblázatot kellett átmásolni egy másik doksiból. Én meg is csináltam, teljesen jó volt az egész munkám. Amikor ellenőrizte, mondta (természetesen flegmán), hogy „tök jó, hogy megcsináltad, de kifelejtetted azt a fontos adatot, amit mondtam”. Én itt nem értettem, hogy miről beszél, de a hangsúlyból lejött, hogy itt negatívumot fogok kapni. Elfelejtette mondani, hogy a táblázatban szereplő néhány adatot más hová is be kell írni. Mivel először csináltam én nyilván ezt nem tudtam. Mondtam neki, hogy de én beírtam, erre teljesen kifakadt, hogy ne mondjam, mert látja, hogy nincsen benne és figyeljek már jobban oda, mert ez csak egy ctrl-c, ctrl-v lett volna és hihetetlen, hogy nem tudok ennyit megcsinálni.

Ezeken kívül olyan esetek történtek még, hogy egyik délután nekem 2 óra volt hátra még a munkaidőmből, neki és a másik kolléganőmnek 4. Beszélték, hogy szívesen hazamennének. Én is mondtam, hogy most én is szívesebben lennék otthon, erre egy flegma jellegű beszólás hagyta el a száját, hogy én aztán ne mondjak ilyet, mert én mindjárt megyek haza, meg én csak egy gyakornok vagyok, és nem lehetek fáradt. Ezen egy kicsit felhúztam magam. Tudom, hogy nem végzek annyira komoly munkát, mint a többiek, de ugyanúgy járok meetingekre, tárgyalásokra, rengetek adminisztrációm van, szerződéseket írok és egyéb fontos dokumentumokat. Úgy gondolom, hogy én is lehetek jogosan fáradt, hiszen ugyanúgy dolgozom, mint ő. Attól, hogy kevesebb órát vagyok bent, nem hiszem, hogy értéktelenebb lennék. Vagy igen?

Másik eset, amin szintén felhúztam magam, az is nem rég történt. A konyhában ebéd után voltunk. Odamentem a mosogatóhoz és elmostam a tányérom, és a másik három kolléganőm is odajött és letették. Várták, hogy sorra kerüljenek. Amióta itt vagyok látom, hogy szokás az, hogy minden nap más mosogatja el azt a 3-4 tányért és evőeszközt. Gondoltam, hogy akkor én is részt veszek ebben, mert eddig nekem is elmosták. Elkezdtem, először megköszönte, majd nevetve mondta a többieknek, hogy „nézzétek, most már ilyen komoly feladatokat is bízhatunk a gyakornokra, mert megtudja csinálni”.

Szóval, nem tudom, hogyan kell működni egy gyakornoki munkának, de úgy érzem, hogy nem így. Én tök jól érzem itt magam, rajta kívül mind a 9 ember normális és teljes mértékben segítőkész velem. Nem aláznak meg és azon vannak, hogy mindent megértsek és átlássak. Tudom, hogy egy gyakornok sosem lehet olyan pozícióban, hogy ne legyen lenézve, de úgy gondolom ez kicsit túlzás, amit ő művel. Ráadásul nem a felettesem, nem dirigálhatna. Az más, hogy oszthat rám feladatot és abban segíthet, de ezen kívül nem hiszem, hogy megengedhetne ilyen viselkedést.

Én dramatizálom túl vagy valóban ő lő túl a célon?