Munkahelyi gondok, de nincs kinek elmondani?

A dolog kb. fél évvel ezelőtt kezdődött, sok dolog megváltozott a munkahelyen, sajmos negatív irányba. A főnökömnél a szakmaiságot felváltotta a csapatmunka iránti túlzott elköteleződés, (gyakorlatilag nem számít neki, ha profi vagy a szakmában, csak az, hogy állandóan olyanokat hangoztass, hogy mennyire jó a csapat és a légkör, a meetingek 90%-a erről és a sleppje indokolatlan agyondícséréseről szól). Nem mondom, hogy nem fontos a csapat, de ő maga tesz megkülönböztetést az emberek között, részre hajlóan.

Az igazán mellbevágó a múlt heti esemény volt: a szakmához egyáltalán nem értő embert vett fel, mindössze azért, mert jó csapatjátékos lehet. Az nem számít neki, hogy ezzel milyen potenciális jelöltetek engedtünk szélnek, és mennyi plusz energiával jár majd a nulláról felkészíteni.

A másik, hogy olyan munkákat vállalunk el mostanában, amiben a csapatnak egyáltalán nincs tapasztalata (a főnökömnek sincs, jelenleg az én tapasztalatomra támaszkodik, ezt el is mondta, és látom is), se elméleti, se gyakorlati szinten, és szerintem ez gázos így.

Egyre jobban azt érzem, hogy a szakma teljes semmibevétele, az arcoskodás és a személyeskedés uralkodik el a munkában és már utálok bejárni dolgozni is.

A főnökömmel egyáltalán nem tudok beszélni ezekről mert megsértődik, illetve azzal takarózik, hogy nem tudok csapatban dolgozni, továbbá sose ér rá, csak amikor ki kell adni a munkát. Az bánt a legjobban, hogy ettől függetlenül mindig elmondja, hogy mennyire szereti a munkám, és mennyire jó vagyok, de mivel nem vagyok megszállottan csapatmunka-mániás (szerintem ez már megszállottság részéről), akkor kb. cseszhetem, nincs előrelépési lehetőségem, semmi, csak a munka.

Otthon, illetve a páromnak hiába is mesélek ezekről a dolgokról, mem akarnak tudomást venni róla (anyàm pl. látványosan témát vált, az állítólagos párom pedig konkrétan depressziósan bámul maga elé, ha meghallja, hogy fel akarok mondani).

Úgy érzem, hogy nem bírom így tovább, szívem szerint keresnék egy olyan helyet, ahol ténylegesen megbecsülnek, elköltöznék a világ másik felére, ahol megértésre találok. Mit tanácsoltok?