Melyik a rosszabb? Ha egy főnök pikkel rád és mindenbe beleköt vagy ha már ürügyet se keres hogy támadjon hanem nyiltan sérteget?

Hát szerintem ez bántalmazás, annak is szélsőséges és gyáva formája: az utcai bántalmazó több kockázatot vállal fel, ezzel szemben a munkahelyi bántalmazónak több lehetősége van kiismerni az áldozat gyenge pontjait, és kihasználhatja a munkahelyzetek kötöttebb jellegét is.

Ilyen szempontból különösen alattomos és gyáva dolog.

Igazából nemzetstratégiai érdek lenne a munkahelyi terror jelenségségének módszeres felszámolása, mert a rejtett költségek (betegségek, balesetek, rossz közérzet) az egész oszágot súlyosan érintik, bár valószinűleg ennek mértékéről nem történt pontos felmérés, de sejtésem szerint az ilyen jellegzetes tabujelenségek (családi, munkahelyi, iskolai erőszak) elég komolyan megterhelhetik a költségvetést - csak ez láthatatlan marad.

Ha nincs erre érzékeny, afféle sztrájkra vagy más összetartó cselekvésre képes munkahelyi közösség, szolidaritásra hajlandó társak, akkor nagyon nehéz kikeveredni egy ilyen szituációról, mert az ilyen fajta erőszak eszkalálódhat is, és sajnos a korábban esetleg együttérző társak is el tudnak csúszni cinikus vagy áldozathibáztató irányba, mintegy beletörödve abba, hogy egy-két kipécézett egyén rendszeresen meg van alázva. Sőt akár passziv vagy néha sajnos akár aktív társ-bántalmazó szerepbe is süllyedhetnek, hacsak nem különöen jó és ellenálló a munkahelyi kollektíva. Itt ebben a térségben nincs jó hagyománya annak, hogy az emberek kölcsönösen védjék egymsást az erőszak ellen, főleg ha az egy-két kipécézett egyént érint (szalámitaktika).

Az erőszak sajnos nagyon gyorsan roncsolja az egyént is, a közösséget is. Ilyesmire sajnos hosszú évekig vissza lehet emlékezni.

Társak nélkül nehéz bizonyítékot szerezni, talán minőségibb fajta egyéni kémeszközökkel lehet, vagy akkor, ha a tettesek egymással vagy önmagukkal ellentmondásba bonyolódnak a hazudozásaikban.

Mindkettő véleményem szerint.

A sunyisággal az a baj, hogy alattomosan próbál bántani, de erről nem biztos, hogy a kollégáid is tudni fognak. Azonban, ha nyíltan, akkor tudod, hogy bármikor beléd köthet, és mindenki tud fog arról, hogy utál téged. És azért elég kínos tud lenni, ha mások is tudnak róla, hogy utál téged a főnök, vagy mások előtt is cseszeget. Átestem ezen.

A legrosszabb valóban az, ha tűrőd. Én is átestem ezen, de aztán rendbe raktam magam, hogy nem attól leszek jó dolgozó, vagy férfi, mert eltűrők mindent. És nem leszek attól gyenge, hogy kiállok magamért, vagy felmerem adni, amibe belevágtam.

Pont ezért tartok ott, hogy most épp állást keresek én is.