Van egy munkatársam, akivel ritkán találkozunk ugyan, de hihetetlen nyugalomban és biztonságban, természetesen érzem magam mellette. Nagyjából így tudnám leírni az érzést. Mitől érezhetek így?

Nekem sok ilyen ember van. Nincs semmi jelentősége. Szimpatikus, nyugis, jó kedélyű emberek.

Van egy közös alapvonzalom köztetek.

Szerintem szeretnél vele lefeküdni.

Ne haragudj, de mi honnan tudjuk hogy te mit érzel? És miért? Biztos vonzódsz hozzá valamennyire, szereted a társasàgàt. Én eddig egy emberrel éreztem hasonlót, ott egyszerűen az első személyes találkozásnàl azt éreztem az egész testemben, hogy ez az ember hozzám való. Megkönnyebbülés, és felüdülés volt vele minden együtt töltött perc. Soha senkivel nem fogom még egyszer ezt érezni. És ez nem szerelem volt, mert éreztem már azt is, ez más volt. Ezt másképp nem tudom leírni. Lehet te is hasonlót érzel.

Én egy idős idős nő ismerősöm közelében, házában éreztem ezt. Meg még egy-két rendkivül pozitív, kiegyensúlyozott életű személy közelében. Nagyon kevés ilyet ismerek. Már a jelenlétükkel feltöltik az embert.

Ha tenyleg nyugalmat, nem izgalmat erzel, akkor siman minden szerelmi, szexualis szalat teljesen kizarva ilyen jo hatassal van rad a szemelye, tarsasaga. En baratokkal, ismerosokkel voltam igy. Hiaba volt hozzam kozelallobb, sok kozos temaval rendelkezo baratnom, egy masik nonel mindig olyan jol ereztem magam, ahogy a konyhaban ultunk, az a hazaerkeztem atmoszfera volt.