Ha dolgoztál már gyorsétteremben, meddig bírtad?

Reggel 9-kor kezdtem két zacskó sültkrumpli és 5 zacskó kisütése után oda jött valami főnökféle, és elkezdi,LAJOSKÁM!MI EZ A NAGYMAMA TEMPÓ?

A sistergő olajat a fejére húztam,10 óra 58 perckor a munkapapírjaim széttépése után távoztam a célobjektumból.

Ha jól tudom ki is vagyok tiltva, ha meglátnak ott,nem fognak kiszolgálni.

5 órát.

14.00-kor kezdtem, beállítottak hamburger zsemlét csinálni. Ha 20-szor nem égettem meg magam, akkor egyszer sem. 15.30 körül nagyon elkezdett fájni a jobb vesém (vesekő+gyenge vese+gerincprobléma+túlsúly+nem ihtasz+nem wc-zhetsz munka közben). 16.30 körül már nyögtem a fájdalomtól, állni nem tudtam, teljesen kiszáradtam, kezem olyan sebes volt, hogy az hihetetlen. 19.00-kor kimentem wc-re, vért pisiltem, vesém ki akart a helyéről esni. Mondtam köszönöm szépen, ennyi volt. Másnap bementem diákszövetkezethez, elmondtam a dolgokat, megértették, búcsút intettünk egymástól.

Kb 3 hét.

Messze volt nagyon a munkahely az otthonomtól, plusz olyan voltam ott, mint a kiselefánt a porcelánboltban, ráadásul egy gyorsétterem fő jellemzője, hogy a beosztottnak pörögnie kell én meg kicsit merengő, lassabb ember vagyok, plusz nagyon sokat kiabált velem a főnök meg pár kolléga, ráadásul nem tudtam feltalálni magam, sokat kérdeztem vissza, amit nem szerettek.

Pl;

Főnök; Hozd be a bagettet!

Én; Rendben. Meg tudod kérlek mondani, hogy hol tartjuk?

Főnök; grrrr

***

Amikor felmondtam, a HR-es úgy leteremtett, hogy csak néztem. Azt mondta, hogy ilyen nincs, hogy csak lelépek, illene maradni és ezt majd megtapasztalom a legközelebbi munkahelyen.

Odahívta az egyik főnököt, hogy szóljon, hogy kilépek, aki ugyanezt elmondta.

Vicces, mert próbaidő alatt mondtam fel. Ha ők rúgtak ki volna, ugyanúgy elküldhettek volna azonnal.

Hasonló hely volt (Balaton parti családi hotel, ahol átlagban ~100 embernek kellett egy étkezésnél felszolgálni) és végül ~2 hónapig dolgoztam ott diákmunkán és bár szerencsére jól zárult, az eleje botrányos volt..

Mindenért leteremtett a konyhafőnöknő (idős néni, hatalmas energiával), miért így-miért úgy csinálom. A feladatot gyorsan elhadarta és ment tovább, a pörgés miatt nem is akarta és nem is tudta elmondani többször, ehhez hozzá kellett szokni. Első napomon mindenki előtt leteremtett, mert szerinte rosszul és lassan vágtam/pucoltam a gombát és a reumás nővére hozzám képest fénysebességgel dolgozott.. Állandóan megkaptam, hogy lassú vagyok és azonnal kezdjek el pörögni. Nem lenne túlzás, ha azt mondanám, hogy egész délután és este sírással küzdöttem.. Még nem voltam teljesen 17 és ekkor dolgoztam először. A tetejébe pedig, nagyon kevesen voltunk (velem együtt 2-3 felszolgáló), én meg pluszban felszolgáltam és egyedül mosogattam is..

A végére szerencsére mosolyogva köszönt el tőlem a néni, és kicsit meghatódva is, de azért eddig rögös út vezetett :D

4 év, de 3 különböző meki. A váltások közt nem volt csak pár nap.

Az első két hely nagyon jó volt. Normális kollégák, rendes főnök. Minden nap meg lettünk dicsérve hogy ügyesek vagyunk, egy nagyobb hullám után pedig, hogy nagyon jó munkát végzünk. Voltak közös bulijaink, ha üres járat volt, akkor szórakoztunk pl. télen kint építettünk hóembert, nyáron vizipisztolyozás, vagy focit néztünk az étterem kivetítőjén stb. A vendégek is jófejek voltak, ha esetleg gond volt a műszakvezetők mindig segítettek és mellénk álltak. Gyorsan ment a problémamegoldás. Mindkét helyen szerettem dolgozni, csak költözések miatt mondtam fel.

Az utolsó helyen egy hónapot töltöttem, de kész katasztrófa volt. Nem elég,hogy csúcsforgalomban egyedül hagytak elül úgy, hogy a drivet is nekem kellett vinnem, de ha lassú voltam,ami ugye érthető mert ketté nem tudok szakadni,akkor le is lettem tolva.