Meddig dolgoznátok így?

Megválaszoltad, kell a pénz, nincs sok lehetőséged.

(Gondolom, a szokásos, valós előrelépés, az önképzés, egy, jobban fizető munkahely itt sem opció)

Előbb kellett volna gondolkozni a gyerekszámról.

A tartozás kifizetéséig mimdenképpen.

A családi kiadásokat szükséges felülvizsgálni. Mert nincs az a pénz amit el ne lehetne költeni, és nincs az a pénz amit be ne lehetne osztani. Ha időt szeretnél tölteni a gyermekeiddel - amire bátorítalak, mert olyan gyorsan felnőnek, hogy ne maradj ki ebből - akkor csak annyi munkát vállalj, hogy maradjon rájuk időd. És ne csak rájuk legyen időd, hanem a feleségedre is. Neki sem könnyű a nap 24 órájában anyaként a caaládot ellátni. Neki is szüksége van a társaságodra. Értékeld amit tesz! Legyen kettesben töltött időtök, gyerekek nélkül is! Mert a gyermekek felnevelésének a ti erős, jó kapcsolatotok az alapja. Az ad a gyermekeiteknek magabiztosságot, ha egy jól müködő szeretetkapcsolat meleg fészkében lehetnek.

A pénzt úgy osszátok be hogy elég legyen. Ne kérjetek kölcsön!! Az zsákutca. Lehet, hogy lemondással jár, de hidd el -saját tapasztalat alapján mondom - nevelési szempontból is az a legjobb döntés, ha nem kapnak meg a gyerekek mindent amire csak vágynak, vagy nem azonnal. Azzal értékesebb lesz számukra. Türelemre, jó gazdálkodásra tanítod őket, a saját példamutatásoddal, azt is megtanulják így, hogy a pénzért dolgozni kell. A közös nyaralást, és az együtt töltött időt én is fontosnak ítéltem, ezért mikor valamit követeltek elég volt megemlíteni, hogy akkor inkább a nyaralásról mondjunk le, vagy kevesebbet legyek velük?

A szülőnek kell az anyagi gazdálkodást folytatnia. Persze nehéz nemet mondani, de így tanulják meg, hogy fontos a tanulás, fontos az igyekezet, a szorgalom, a tanulásban és a munkában is.