Utálod a munkát? Írnál róla?

Én is voltam pályakezdőként meg suli után gyárba is, meg sok sz*r helyen.

Eddig 2 jó munkahelyet szerettem igazán, de abból az egyik nagyon keveset fizetett..

A mostani (nemrég váltottam), nagyon jól fizet, de hula fáradt vagyok, nagy a tempó, ezer felé kell figyelni, stb.. Nem pont erre számítottam, az előző helyem nyugodtabb volt, félek hamar kiégek, mert jelenelg nem sok örömem van benne.. Vannak jobb és rosszabb napok, hogyan viselem.. Ráadásul az előzőben (bár kicsit bele is fásultam, megvoltak a korlátok), de azt csináltam, amit igazán szerettem. Itt is vannak és lesznek jó dolgok is, meg tanulhatok, de másabb munkakör... Az előző nyugalma hiányzik, és sokkal jobb munkaideje... Nincs még meg az a szenvedély. Meg a kezdeti bizonytalanság az új dolgoktól, rendszertől stb..

"Meddig fog tartani ez az állapot? Ki tudsz belőle jönni? Mik a terveid?"

1. Úgy, hogy összeszorítom a fogam egyrészt, másrészt meg próbálom kihozni a maximumot, és a jóra koncetnrálni: voltam több rossz helyen is régebben. Itt legalább a főnököm, és a kollégáim támogatóak. Ez sokat jelent, voltam toxikus helyen, gyomorgörccsel is.. Az emberi tényező számomra sokkal fontosabb.

2. Később, ha nem lesz ilyen megterhelő már, ( vagy legalább kevésbé lesz az a munkamennyiség), elkezdem újra kicsit azzal is foglalkozni majd, amit szerettem volna.. De ehhez semmi időm jelenelg, mert le vagyok szívva energia ügyileg, és még 1-2 hónapig az új munkára kell fókuszálnom, belerázódnom, tanulnom sokat, bizonyítanom..

3. a legfontosabb: van tervem, és tudom, hogy kb másfél, max 2 év (remélem), amíg ezt a tempót ki kell bírni... elhatároztam magamnak ezt a határidőt, hogy eddig ki kell bírnom, bizonyítani akarok magamnak is.. ÉS bízom benne, hogy hamar el fog menni.

A tervek, célok fontosak ilyenkor. Én rosszul viselem ezeket az időket, de arra ösztökél most ez is, hogy később ne kerüljek már ilyen helyzetbe, ahogy írod is. Levonom a tanulságot, és tervezek, milyen irányba szeretnék később haladni, miben segít ez most, és levonom a rossz tapasztalatokat is. tanulság és tapasztalat minden.

Szerettem a munkámat, mert gyakorlatilag a hobbimat csináltam.

3 éve vagyok ott, az utóbbi honapokban kezdek kiborulni tőle. De nem is a munka miatt, hanem mert a munkakörömbe beletartozik az emberek kiszolgálása is. A vírus óta érzem, hogy egyre bunkóbb, türelmetlenebb mindenki, de most az utóbbi hetekben, hónapokban különösen. Rendesen lelki sérüléseket kapok az emberek miatt, akiket kiszolgálok, bunkók, beszólogatnak.

A másik ok, amiért kezdek kiégni, hogy a csapatból mindenki elmegy szülni 1-2 hónapon belül, maradok én, meg felvettünk 2 új embert mellém, de 2 hónap gyakorlás, betanulás után is reménytelennek érzem a helyzetet. Mindent nekem kell csinálnom, nem vesznek fel rendeléseket, nem szolgálják ki az embereket, nem veszik fel a telefont, tehát tényleg mindent nekem kell kézben tartanom, plusz őket utasítgatni meg segíteni nekik.

Napról napra egyre frusztráltabb vagyok, ahogy lassan eljön a nap, hogy szó szerint mindent nekem kell majd szinte egyedül megcsinálnom, mikor alapjáraton 3-an is kevesen vagyunk ennyi emberre és munkára. Ráadásul mostanában a főnökkel is van feszkó közöttünk.

Komolyan azon gondolkodok hetek óta, hogy felmondjak, de sehol nem találnék jobb helyet, meg örülhetek, hogy van egyáltalán munkám. Na meg mi lenne az újakkal, ha én elmennék?

Most azon agyalok, hogy felkeresek egy pszichológust, mert már nem tudok mit kezdeni a mindennapi stresszel, amit a munkahelyem okoz.

3-as vagyok.

A pszichológuson csak azért agyalok, hátha tudna a stresszkezelésben valahogy segíteni.

Sajnos a főnökön keresztül kapom a visszajelzéseket, hogy egyre befásultabb, modortalanabb vagyok én is az emberekkel. Tudom is magamról, de amikor egész nap nem tudok hozzáfogni egy megrendelt projekthez, mert nonstop ki kell szolgálnom az embereket, akkor nap végére már szembe tudnám köpni azt, aki még zárás előtt is bejön variálni, nekem meg mondjuk már rég kész kéne ennem a megrendeléssel, és többször is kértem már rá haladékot.

3

Ezeket nem szabad személyesnek venni, tudni kell elengedni.

Sajnos így vezetik le a frusztrációjukat sokan, de peregjen le rólad, meg tudd, hogy nem neked szól. (2 év ügyfélszolgálat után mondom...)

Ahogy a mondás tartja: stressz az, amit nem szarsz le eléggé. :)

Kitartást mindenkinek, remélem hamar túl leszünk a hullámvölgyön..