Új munkahely, beilleszkedés, hogyan?

Én megértelek, konkrétan átéltem, amiről beszélsz. Abban láttam a kiutat, hogy továbbképeztem magam egy inkább "férfias szakmára", és most zömében férfiak a munkatársaim. Sokkal de sokkal jobban érzem magam.

Volt olyan munkahelyem, ahol 100 főből kb. 95 volt nő, és mikor bekerültem, azt hittem, megőrülök. Minden egyes nap ment a kibeszélés, az áskálódás, irigykedés.

A kedvencem az volt, hogy próbáltam minél többet dolgozni, hogy ne kelljen üresjáratban lennem. Ezért is úgy utáltak, mert ugye ha én dolgozom, nekik is kell... értem, hogy más szeret napi 2-3 órát csacsogni, én hasznos és hatékony szeretek lenni.

A jelenlegi munkahelyemet imádom. Hasznos vagyok, nincs pletyka, szépen végigdolgozom a kis időmet, és nyoma sincs annak az egésznek, amibe régen belecsöppentem.

Pedig komolyan mondom, jó az alkalmazkodókészségem, szeretek én is haverkodni, segíteni, de tényleg léteznek olyan helyek, ahol egyszerűen nem lehet. Vagy hát ahova én nem illek.

Álltalában minden munkahelyen van egy két főkolompos és a többiek nagy része megy is utánuk csak azért, hogy ne lógjanak ki a sorból, aki viszont nem, azt meg ki utálják és ki utáltatják csak azért, mert nem akarnak egyenrangú kollegáik alárendeltjei lenni és bólogatni a hülyeségre.

A te esetedben is a sorral van a baj nem veled.

A legnagyobb baj az, hogy mindig a normális ember mint te kénytelen odébb állni a hülyék miatt és nem fordítva.

Ez annyira nagyon függ attól, hogy milyen környezetbe kerülsz be. Én is hasonló vagyok, jobban kedvelem a férfiak társaságát, mert ott nincs ez a kibeszélősdi. A jelenlegi munkahelyem viszont ebből a szempontból egy álom. 4 nővel dolgozok egy irodában és nincs ez a baromkodás. Kincs kibeszélősdi, nincs ujjal mutogatás másokra. Nagyon nagy szerencsém van, ez egy nagyon jó kollektíva.

És milyen meglepő, így is van beszédtémánk nem is kevés, ha meló után vagy meló közben kicsit leállunk beszélgetni.

keress rá az énhatárok kijelölése nevű pszich. fogalomra

hasznodra lesz

Tavaly szeptember közepén alkalmaztak egy kínai üzletben ahol ruhákat, cipőket, alsó neműket meg mindenféle kütyüket árulnak. Október és november borzalom volt, mert a munkatársam (nő) minden egyes nap szidott, hogy semmi nem jó amit csinálok, nem szolgálom ki a vásárlókat, stb. Ott volt a "hajdani" barátnőm akivel óvodás koromba ismertem meg és konkrétan legjobb barátnőm volt akire csak számíthattam, semmit nem tett annak érdekében hogy barátnők voltunk. Csak védte a bőrét, ami egyfelől érthető is volt. Aztán kezdtem megszokni, beletörődni a munkába, de a szemünkbe szépen beszélt, aztán mikor szabadnaposak voltunk, mindennek lehordott. Ami annyira nem is baj, leszarom ki mit gondol rólam, viszont a baj ott hogy folyamatosan nyal a kínai főnökeimnek (ketten vannak, férj és feleség). Az épület két emeletes és a kínaiak vannak a kasszánál. És amikor fent nincs vásárlónk, ő szépen lemegy a földszintre és ellenőrzi, hogy ki mit csinál, és ha nincs ott se vásárló akkor gyere csináljuk ezt, csináljuk azt. És ha ez megvan akkor megy beszélgetni a főnöknővel. A saját szememmel láttam és saját füleimmel hallottam, nekem ne mondja senki hogy nem igaz, mert a vak is látja és ba süket is hallja 😂 És én erre hétre kértem szabadnapot csütörtökre mert a földszinti munkatársam szabadnapos és ez a főnökösködő munkatársamnak pedig időpontja van a nagyvárosban, de én még múlt héten szóltam előre hogy kell nekem a csütörtök. Közben közbejött egy probléma amit sürgősen tegnap tudtam megoldani, és amiért nem szóltam (mert hívtam csak a szerencsétlennek nem jött értesítés hogy hívtam 🙄) ezért nem tudják megoldani hogy nwkem kiadják a csütörtököt, smi számomra fontos. És tudom hogy meglehetne oldani csak tesznek rá, mert a vörös fejű nyal és a főnökök a pártját fogják.

Úgy hogy röviden annyit, hogy bárhová is mész, mindig lesznek pletykás vagy főnökösködő munkatárs ami miatt felmondunk, de én nem fogom hagyni magam, megbírkozom az igazságért ha kell, egyedül is.