Milyen volt az első felmondásod munkahelyen?

Szar. Gyorséttermi munka volt. Nem szerettem, nem is volt nekem való.

Nem tudtak egyenesen kirúgni, mert lejárt a próbaidőm. Helyette 1 hetes szabiaszabinz utolsó szabadnapomon bementem ellenőrizni a beosztást és a főnököm kerek-perec megmondta, hogy lecsökkentik az amúgy sem fényed fizumat a felére.

1 hét múlva felmondtam. Anyátokkal szórakozzatok.

Felszabadító. A közvetlen vezetőm egy rohadt szarkeverő vén qrva volt, aki már korábban is kiutált jó pár embert, akik kiléptek vagy “véletlen” épp őket rúgták ki annak ellenére, hogy semmi panasz nem volt rájuk, akkor én voltam a soros. Szépen elkezdte ellenem hangolni a kollégáimat (sajnos sokat sikerült), mindenbe belekötött a munkámmal kapcsolatban, a főnök meg (aki az ő főnöke is) gyakorlatilag bármit megtett, amit ez a gusztustalan nőszemély akart, mindent el is nézett neki. Kicsit több, mint fél év után betelt a pohár, beszéltem vele, elmondtam, miket művel ez a kedves munkaerő, egyúttal beadtam a felmondást is. Közös megegyezéssel távoztam végül, meg se próbált visszatartani.

Aztán rá egy hónapra kb a főnök által annyira mélyen tisztelt és védett “hölgyet” a rendőrség vezette el, mivel kiderült, hogy egymaga elsikkasztott majdnem 3 millió forintot. Megérte orrba-szájba elnézni neki mindent és meg se hallani a rá érkező számtalan panaszt (nem csak én tettem rá), mondhatom. De ez már nem az én bajom. Ő engedte ennyire elpofátlanodni ezt a perszónát, aki azt hitte, ezt a kis “mellékest” is ki tudja majd magyarázni.

#13 gondolom nem akartak végkielégítést fizetni

-#11

Nyugi ám, ez jópár éve történt, azóta sokkal jobb helyeken is dolgoztam.