Milyen volt az első felmondásod munkahelyen?

- Egy műtét miatt nem fogunk szabit adni!

- De utána 2 hétig nem fogok tudni dolgozni.

- Akkor menj de nem is kell visszajönni.

- Oké.

1 hónap múlva telefonáltak utánam, hogy menjek már vissza én meg mondtam hogy bocs már másik helyen dolgozom.

Fura.

Életem első munkahelyének igazán azt tartom, ami tényleg főállású munka volt, nem a hathetes nyári gyakorlat és nem a kis rövid diákmunkácskák.

2,5 év után mondtam fel, a semmire, mert a végére rettenetesen szenvedtem az igen monoton, de koncentrálós, viszonylag könnyen elrontható és gyors tempójú irodai munka valamint a velem szemben ülő személyi zavaros ürge miatt.

Volt, akikkel jóban voltam, voltak jó percek, így az egyik szemem sírt, nomeg mégiscsak egy 2,5 éves ciklust zártam le. Sokaknak hirtelen jött a felmondásom, nem tudták hova tenni, miért kockáztatom meg, hogy a semmire mondok fel. Apum előtt titkoltam, amíg lehetett.

Összességében fura helyzet volt.

2019-ben szép tavasz volt, élveztem a kis szabadidőt, az interjúkra járást, hogy Budapest különböző részein járok, különböző emberekkel találkozom. Közben gőzerővel tanultam a programozást.

Két hétig ültem otthon és kezdtem is egy kevésbé monoton helyen jobb fizuért, közelebb. Viszont az se volt csúcs meló.

Elso viszonylag egyszeru volt, csaladias meretu ceg volt, csak besetaltam fonok irodajaba es elmondtam, hogy ez a helyzet. Kulonosebben nem indokoltam, csak kaptam egy szakmai szempontbol jobb ajanlatot diakmunka alatt.

Masodik mar neccesebb volt, ott miutan felmondtam elkezdtek telefonalgatni menedzserek majdnem minden szintrol, hogy maradjak. Meg ra-licitalni is akartak ajanlatra amit mas cegtol kaptam, de nem birtak annyit adni - de hozzateszem akkor sem maradtam volna, mert nem a penz volt a fo motivacio a valtasra.

Mindketto eset kinos volt es nehez szamomra, de sajnos az ilyet meg kell neha lepni, ha nem erzi jol magat az ember valami miatt.

Kb 1,5 évig vívódtam magamban, mert a munkámat szerettem. De olyan elviselhetetlen volt a közeg, hogy folyamatosan stresszeltem, beteg lettem a végére. Elmentem egy messzebb lévő és kevesebbet fizető helyre, csak hogy onnan végre szabaduljak. Aztán az új helyen kb fél év munka után felhívtak egy helyről, hogy nincs e kedvem átmenni. Otthonról 10 perc és dupla annyi fizetés-nyilván igent mondtam :) és ez a felmondásom már nem igényelt akkora gondolkodást sem.

Azóta is itt vagyok és hiszem, hogy kellett az a 1,5 év kínlódás, hogy most itt lehessek. Ezt szeretem, jó a pénzem is,helyemen vagyok.