Amikor ideges vagy a munkahelyeden, akkor elfojtod magadban vagy inkább kiadod magadból? Egyáltalán melyik az észszerűbb: a negatív érzések lepel alá rejtése és mosolyogni, így elkerülve bármiféle konfliktust, vagy kiadni, ami veszekedéshez vezethet?

Változó! Van, amikor kiadom magamból, hogy mi bánt, - de arra ügyelek, hogy másnak a becsületébe lehetőleg ne gázoljak ezzel. Van azonban olyan helyzet is, amikor az a legjobb, ha kussol az ember, - a kenyéradódat nyilván nem fogod nyíltan elhajtani a legkülönbözőbb, nagy gonddal válogatott helyszínekre.

Szerintem ha van rá lehetőség, akkor munkaidő után, nyugodt körülmények között kell megbeszélni a problémákat, de mindenképp meg kell beszélni őket, mert örökre nem lehet elfojtani őket. Előbb-utóbb úgy is el fog durranni, a kérdés csak az, hogy ésszerű megoldást találnak rá az emberek, vagy a legfeszültebb pillanatban jön elő, amikor valaki nem bírja tovább, és talán egy munkahelybe kerül a dolog.

Nekem sose ment a mosolygás úgyhogy amikor ideges vagyok kimegyek sétálni 5-10 percre és miután lenyugodtam megbeszélem az illetővel.

Nem csak ez a két út van, hogy lefojtani a gőzt, vagy kiadni az indulatokat. Sőt, mondhatnám, ez a kettő a kerülendő. :) Ha az ok a munkahelyi személyzetben keresendő, akkor azt civilizáltan meg lehet beszélni. Más okok miatt a munkahelyen indulatoskodni, hát, az nem egy jó pont. Persze itt beszélni könnyű, a bolygólakók túlnyomó része primitív, önérzetes, túlérzékeny, igazoláskereső, a hibák higgadt megbeszélése sem szokott jóra vezetni. :) Egyik télen volt, hogy nem tudtam elmenni az utcánkban, mert egy idősebb hölgy a telken belüli enyhe emelkedőt egy kis lendülettel küzdötte le, csak utána az utcán a járásra nem tudott ráfordulni, belefúrta az autója elejét az útszéli hóba. Kénytelen voltam lapátra kapni, és ásás közben társalgási célzattal megjegyeztem, hogy: csókolom, ide jól be tetszett állni. Vérig sértődött. :D