Vállalnátok munkát a helyemben? Igen/nem, milyen munka lenne a jobb választás?
Jelenleg szüneteltetem a tanulmányaimat, szeptembertől tervezem folytatni majd az egyetemet. Hosszú távon nagyon rossz hatással volt rám a távoktatás. Tulajdonképpen minden napom egyedül töltöttem itthon és tanultam, ebből állt minden egyes napom hónapokon keresztül és a második online félév végére mondhatni összeomlottam, már nem bírtam. Jelenleg nem csinálok semmit, mármint abban az értelemben, hogy nem dolgozok és nem tanulok. Egyrészt azt érzem, hogy ez így nagyon nem jó, nagyon szégyellem magam az egész helyzet miatt és így is tulajdonképpen ugyanúgy egyedül vagyok, csak egy fokkal céltalanabbnak és értéktelenebbnek érzem magam. Másrészt pedig félek, hogy így csak nehezebb lesz később visszaállni majd a rendes kerékvágásba és sokkal nehezebb lesz újra emberek közé menni, tanulni stb. Valamint már lassan nem tudok mit kezdeni magammal itthon egyedül, mert valamivel lefoglalom magam nap mint nap, de azért ez mégis elég szánalmas érzés és már annyira nem tudom élvezni sem.
Úgyhogy gondolkozom a munkán, viszont nem tudom jó ötlet lenne-e egyáltalán és mit mernék biztonsággal bevállalni. Jó lenne, ha hasznosnak érezhetném magam, ha valami jó dologgal tölteném a napjaimat, ha nem menne kárba ez az időszak és hasznosan ki tudnám használni, ha találkoznék emberekkel és esetleg szerezhetnék jó ismerősöket, barátokat stb. Viszont ott van ennek a másik oldala is és félek tőle valamennyire, mert még soha nem volt normális munkám és nem tudom, hogy az előző félévben történtek után hogyan teljesítenék egy munkahelyen, hogyan tudnék beilleszkedni egy munkahelyi közösségbe, hogyan bírnám a stresszt, el tudnám-e végezni a rám bízott feladatokat stb.
Vidéken élünk egy kisebb településen és helyben semmit nem találtam. Ami munkák adódtak itt a környéken az igazából mind betanított gyári munka (pl. hús, állateledel, csavargyár és ilyesmi) vagy néha keresnek segédmunkást építkezésre stb., de nem tudom milyen ilyen helyeken dolgozni, milyen a közeg, maga a munka stb. Ezen kívül pedig az egyetemem városában keresgélek, ott van pl. pár vendéglátós (leginkább gyorséttermek), kereskedelmi (tesco és más áruházak) vagy irodai munka (ez leginkább ügyfélszolgálat és adminisztratív munkák) is, de ezekkel kapcsolatban is vannak félelmeim (pl. emberekkel kell kommunikálni, fontos a gyorsaság és a pontosság és hasonlók). Önkéntes munkákat is kerestem, mert ahhoz valamivel több bátorságom lenne, de azt egyáltalán nem találtam olyan közelségben, hogy be tudjak járni. Minden munkához ingáznom kellene így is, pl. az egyetem városába napi 4 órát és ez is elég soknak tűnik így. Pénzre igazából nincsen szükségem, szóval az nem nagyon foglalkoztat, hogy melyik munkával mennyit keresnék. Nekem csak az lenne a fontos, hogy jobban érezzem magam.
Ti hogyan döntenétek?
A szüleimmel élek, ők fedezik az alapszükségleteimet. Nekem pedig van pár százezer forintom, de igazából az alap dolgokon kívül nem költök semmire sem. Úgyhogy emiatt írtam, hogy nincsen szükségem pénzre, mert tulajdonképpen így is mindenem biztosított és nem érzem szükségét, hogy több pénzem legyen. Valószínűleg ugyanúgy nem költeném semmire, csak rakosgatnám jobbra-balra.
Nem akartam túl sokat írni, illetve nem igazán éreztem relevánsnak a kérdés szempontjából, hogy mi érdekel stb., de ha kéred írok pár sort. Lány vagyok, 21 éves és angol szakon tanultam, úgyhogy igazából ez érdekel - nyelv, kultúrák és emellett még kreatív dolgokkal szeretek foglalkozni (pl. barkácsolás, rajz, festészet stb., ilyenek). Az egyetem városába napi 4 órát kellene ingáznom (vonat+busz), a környékbeli gyárakba is igazából hasonló időtartam lenne a bejutás, talán egy picivel kevesebb (busz).
válasza:Keress valamilyen csoportos hobbit amint lehet ha valóban nincs szükséged a pénzre pl. túrázás, tánc, box, jóga, kézilabda, röplabda, járj el edzőterembe stb.
Gyári monoton munka szerintem csak mégjobban leszívja az energiád meg az életkedved.
Vagy pl. egy kutya is le tud kötni, ki kell vele mozdulni nap mint nap és nem leszel annyira magányos
válasza:Tulajdonképpen a hobbi miatt is ugyanúgy ingáznom kellene, ha el akarnék járni pl. sportolni edzőterembe vagy valami csoportos, közösségi tevékenységre (mondjuk egyedül a sport jut eszembe). Helyben és a közvetlen környékünkön tényleg nincsen semmi. Az egyetemem városa az egyetlen teljes értékű város a közelben.
Kutyát nem tudok tartani, így az (és igazából semmilyen állat) nem jöhet szóba sajnos.
A távoktatás miatt gyakorlatilag kiszakadtam a megszokott közegemből és rutinomból, megszűnt a szociális életem és igazából minden más is az életemben, az egyetemet és a tanulást leszámítva, de az is teljesen átalakult. Korábban tök jól éreztem magam, kollégista voltam, imádtam egyetemre járni és tanulni, nyelvtanfolyamra jártam, sportoltam és nem voltam nagy társasági ember, de azért voltak barátaim és minden nap találkoztam emberekkel, legyen az egy szaktárs, egy tanár, egy bolti eladó vagy egy idegen a buszon. Az online oktatás első félévében sem volt még semmi bajom, de a másodikra már kikészültem. Nem elfáradtam, hanem egyszerűen megviselt a magány, az egyedüllét, a bezártság, a monotonitás és mindemellett ugyanúgy kellett teljesítenem az egyetemen is mintha mi sem történt volna, így az ezzel járó stresszt és kihívásokat is sokkal nehezebben vettem. A végére már a tanulás sem ment egyáltalán, mert nem csak a motivációm fogyatkozott meg, hanem még koncentrálni sem tudtam semmire (nem csak a tanulásra, pl. egy filmet se tudtam megnézni), semmi nem maradt meg a fejemben. A korábbi félévekben a legrosszabb kki-m 4,6 volt és abban a félévben még a kerek 2-est sem érte el... hidd el, hogy nem örömömben alakult így és nem is azért, mert fáradt, lusta vagy életképtelen lettem volna. Úgyhogy alapból soha nem volt gondom “a világban”, ahogy te fogalmaztál, de ez egy nem szokványos élethelyzet volt és egyszerűen én ezt így éltem meg, rám ilyen hatással volt.
válasza:En 2X annyi idős vagyok mint Te.
Ugyanígy érzek. Több mint 1 évig HO-ban voltam. Szombaton dolgoztam 1 órát mikor észrevettem, h szombat van. Minden nap úgy egybefolyt.
Motivációm mélyebbre süllyedt mint a Titanic.
Átlagon felül kerestem, de felmondtam. Semmihez nincs kedvem. Velem együtt 4-en mondtunk fel.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!