Más se szeret a szabadidejében a munkával foglalatoskodni?

Én alapvetően szeretek, de nem szoktam.

Régebben lelkes voltam, gondoltam előre léphetek, hajtottam, ha kellett egész estémet, hétvégémet bele tettem a munkába.

Aztán ez sem anyagilag sem sehogy nem térült meg. És azt láttam, hiába hajtok, ha senki más nem erőlteti magát és ugyanúgy elcsúszik a projekt.

Belefáradtam teljesen.

Mostanra úgy vagyok, amíg tart a munkaidő hajtok, ha olyan a helyzet akkor persze csinálom amíg kell. De már messze nem töröm magam úgy. És úgy vagyok, a hétvégék, esték alapvetően "szent" dolgok, és ilyenkor rá sem gondolok a munkára.

Aztán lehet rám férne egy munkahely váltás, új célok, vagy saját irányban elndulni valamerre.